 |
|
|
   |
|
Visszhang
Bokor Pál
Simonyi András az Obama könyvrőlMintha ma lett volna, s mintha mégis valamiféle régmúlt lenne: Barack Obama megválasztása az Egyesült Államok elnökévé vitathatatlanul világtörténelmi esemény volt. Hosszú távú hatásait ma sem lehet még teljességükben lemérni. Puszta megjelenésével az elnök új kultúrát és szemléletet hozott a Fehér Házba. Áttörte az előítéletek gátját, utat nyitva ahhoz, hogy a jövőben nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül lehessen valaki az Egyesült Államok elnöke. E tekintetben az USA ismét példa lehet az éppen xenofóbiába menekülő nyugati demokráciák számára, s ez egybevág Bokor Pál második Obama-könyvének igazi üzenetével: ne siessetek temetni Amerikát! Az amerikai elnökválasztás talán az egyetlen politikai esemény, amelyet – természetesen eltérő okokból – a politikusok és a politikai közvélemény a világ minden országában ugyanolyan érdeklődéssel kísér, mint az otthoni választásokat. Így lesz ez 2012-ben is, amikor Obama ismét eséllyel kampányol majd – ezúttal a játékban maradásért. Első alkalommal talán könnyebb dolga volt. A várakozásokat fokozta, hogy a Bush-adminisztrációval kapcsolatos, részben megalapozott nemzetközi ellenszenv idealizálta személyét. Három évvel ezelőtt egyfajta csodavárás volt jellemző. Obamát orákulumként fogadta a világ nagy része, mindenki saját vágyai szerint ruházta fel őt különleges képességekkel. Eljött a messiás, gondolták az Államokban, Európában és szerte a világban. Ma viszont hazáján belül és kívül gyakran a csalódottság a jellemző az elnök teljesítményével kapcsolatban. Hogy miért, az a könyvnek az Obama első kétéves teljesítményét elemző utolsó fejezeteiből derül ki, melyben Bokor jó néhány, a napi sajtó által is elhanyagolt körülményre derít fényt, például a nagy biztosítótársaságok Obama egészségügyi reformjával való mindenre elszánt ellenállására. HIRDETÉSHárom évvel Obama megválasztása után kiderül, hogy ez a politikus sem tévedhetetlen, nem messiás, és nincsenek lerövidített utak, vagy ahogy az angol mondja, „short-cuts” a problémák megoldására. Konszenzusépítés nélkül neki sem megy. A szerző Obamája nem csodagyerek, nem is csupán a „négerkérdés” történelmi megoldásának jelképembere, „csak” egy jó képességű közszolga. Ő is csak ember, mondhatnánk, még ha kétségtelenül különleges is. Akkor hozza a legjobb döntéseit, amikor félreteszi a pillanatnyi népszerűségi mutatókkal kapcsolatos aggodalmait és határozottan cselekszik. Bin Laden megsemmisítése is ilyen döntés volt, hiszen fennállt a terrorcselekmények élénkülésének veszélye. Ugyancsak félretette Obama a közelgő választásokkal kapcsolatos aggodalmait, amikor hagyta magát meggyőzni Hillary Clinton által, hogy Amerika nem maradhat semleges, amikor Kadhafi a civil áldozatok legyilkolásával fenyegetőzött. A NATO-akció Amerika nélkül kudarcra lett volna ítélve. Obama lassan megértette, hogy nem csupán az USA, de a szabad világ vezetője is. Sem Amerika, sem pedig Európa nem kerülheti meg a tényt, hogy a globális kihívásokra csak együtt, a legszorosabb szövetségben tudunk értékrendünknek megfelelő válaszokat adni. Arról nem is beszélve, hogy az amerikai elnök és a világpolitikai balansz közötti szoros összefüggés még jó ideig meghatározó marad a világ dolgairól való gondolkodásunkban. Az Obama-jelenség – megválasztása körülményeinek és egyéniségének – megértése a hivatásos diplomata, a külpolitikai szakértő és a laikus számára egyaránt fontos, s ehhez nagy segítség ez a könyv. Ennél is fontosabb azonban, hogy Bokor kitűnő politikai érzékkel, Amerika alapos ismeretével, az emberi tényezők iránti fogékonysággal mutatja be Obama elnöki filozófiáját, gyakorlati tevékenységét, konfliktusait és sikereit. A szerző szenvedélye nem párosul vagdalkozással és indulatokkal. A könyv egyszerre izgalmas és tárgyszerű. Nagy erénye, hogy Obama és az „amerikai álom” iránti kétségtelen szimpátiája ellenére Bokor elkerülte az olcsó klisék csapdáját. Megkockáztatom, a könyv nem is csak Amerikáról, hanem a demokrácia megújulási képességéről, de legalább annyira napjaink Magyarországáról is beszél. A szerző könyvei rendszerint többről szólnak, mint amit ígérnek. Az Obama-könyvnek az izgalmas választási riport mellett van mondandója arról is, hogy mit nevezünk politikai tisztességnek a XXI. században, hogyan lehet kiszámítani és megjelölni az arányokat közéletiség és magánérdek, ambíció és felelősség, hatalomvágy és küldetéstudat között. Első Obama-könyve (Barack Obama szupersztár) után a szerzőnek nem volt más választása, mint a folytatás. Ugyanakkor a jósolgatás buktatóját Bokornak alighanem sikerült elkerülnie, bár a verítékkel és vívódással teli, gazdasági válsággal és katasztrófákkal nehezített első félidőről adott hiteles helyzetkép ellenére a könyvben ott bujkál a folytatás lehetősége Obama számára, beleértve a 2012-es választások megnyerését is. Az alcímben pedig ki is mondatik: ...mindig tovább. Simonyi András, Népszabadság Debreczeni Rita (Népszabadság)
Egy csibész naplójaA csibész sokszor kerül olyan helyzetbe, hogy erős ököl szorítja falhoz, közben saját ironikus humora tompítja fájdalmát. Itt is, mint minden krimiben, senki sem az, aminek látszik, és sosem az a fordulat következik, amelyre hátradőlve lehetne számítani flegma lapozás után. Mindennek az oka, az origója a gyönyörű nő. A történelem során is sok háború indult már megrebegetett szempillák, hajzuhatagok, keblek és lábak esztétikus összhatása miatt. Most akábítószer ellenes harcba sodorják a főhőst és barátait az emlegetett idomok. A kegyetlen maffia keze több országhatáron túlra elér. Aki egyszer behatol a gengszterek felségterületére, annak a fenyegetettség lesz útitársa. Meg a barátok… De mennyire tart ki a barátság ha a kamion hátuljában az ország eddigi történelmének legnagyobb zsákmánya bújik meg, harminc kiló hófehér boldogság? És lehet-e szigorúan csak az egyik oldalon állni, követni a relatív jót vagy rosszat? Milyen áldozatokkal jár a túlélés, milyen veszteségekkel egy hiba? Eltűnnek-e valaha az álmatlan éjszakák kísértetei? A csibész mindenre választ kap, árát pedig döntésein keresztül fizeti. Az Egy csibész naplójában a köztünk élő maffiózók és keményzsaruk jelennek meg. A Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni sötét hadműveletének leírása, a csibész története olyan hitelesnek tetszik, hogy akár még igaz is lehetne, talán túlságosan megfogható is, hiszen itt kezdődik nem messze a Nagykörúton. Az író vitriolos mégis szellemes fordulatai a szervezett bűnözés csapdákkal teli világáról innen jönnek, a terézvárosi flaszterről, és sétálnak be illusztris vagányai egy szédült kamionon át, egyenesen az izgalmas krimi lapjaira. Végre egy magyar krimi!
Megjelent az Egy csibész naplója című bűnügyi regényA napokban jelent meg Csabai Márk Egy csibész naplója című regénye, ami igyekszik orvosolni ezt a problémát. Az izgalmas történetet maga a csibész meséli el, egyes szám első személyben. Hősünk két tűz közé kerül: nem csak a Nemzeti Nyomozó Iroda megbízását kell teljesítenie, de különböző bűnügyi szervezetekkel szemben is meg kell állnia a helyét. A budapesti alvilág mellett külföldi bűnbandák is bejönnek a képbe, és a román határtól kezdve egészen Rómáig utazhatunk kalandvágyó főhősünkkel. Nem hiányozhat a szerelmi szál sem. Persze nemcsak kábítószercsempészek, rendőrök és maffiózók kapnak helyet a regény lapjain, hanem elengedhetetlen a szerelmi szál is. A női főszereplő méltó párja lehet a csibésznek, hiszen legalább annyira belevaló és határozott, mint ő, ha nem jobban. A könyv szerkesztője szerint a regény egyik legnagyobb erénye, hogy „gyanúsan hiteles”. Valóban igaza van, hiszen olvasás közben úgy érezhetjük, mi is jelen vagyunk a csempészek üzletelésén, a mentőautós ámokfutáson, vagy épp a fegyveres tűzharcban. A könyv 25 éves írójának volt honnan ihletet merítenie, hiszen, mint elmondta, közel 10 éve dolgozik a vendéglátóiparban, ahol rengeteg vendéggel akadt dolga, és a legfurcsább karakterek keresztezték az útját. A regény szereplői is az utcáról jöttek, megosztották vele a történeteiket, és így születhetett meg az Egy csibész naplója. Kilátásban van a folytatás. Csabai Márk négy éve kezdett el írni, és már tervbe van véve a most megjelent regény folytatása is. Ha a második könyv tudja tartani az első színvonalát, az olvasók biztosan nem csalódnak majd benne. Az Egy csibész naplója fordulatos, izgalmas regény, ami bepillantást enged a bűnözés félelmetes és kalandos világába, és éppen csak annyi romantikát adagol hozzá, ami nem vonja el a figyelmünket a történet fő száláról. A regényt a csibészes, de mégis szerethető főszereplő humoros stílusa (illetve természetesen az íróé) teszi igazán könnyed kikapcsolódássá és szórakozássá. thelovelyandi, Famface portál, 2011/07/25 Bokor Pál
Tiszta AmerikaAmikor a szülők házasságra léptek, az amerikai uniót alkotó államoknak több mint felében törvény tiltotta a házasságot fehérek és feketék között. (A házasságszédelgés hivatalbóli üldözésével ne is foglalkozzunk!) A rövid együttélésből származó fiú most esélyesen csatázik az Amerikai Egyesült Államok elnökségéért a Demokrata Párt színeiben. Párton belüli versenytársa – ugyancsak példátlanul – egy nő volt. Hatalmasat változott a világ. Hatalmasat változott emberünk is. A Columbia Egyetemen szerzett politológusi diploma után tovább tanul jogászként a Harvardon. Kell az a chicagói karrierhez. Példaképének Gandhit, Lincoln elnököt és Martin Luther Kinget nevezi meg, „három erkölcsi bálványt”: arról híresek, hogy nagy változásokat teremtettek hazájukban. (Már ígérkezik a 2008-as elnökjelöltségi kampány jelmondata, a „változás”, és a hit hozzá, hogy „meg tudjuk csinálni”.) A nem kitérők, zsákutcák nélküli helyi politikai karrier után 2005-ben Obama Illinois állam szenátoraként Washingtonba kerül, a törvényhozás felsőházába. A száztagú testületben – annak fennállása óta, azaz kétszáz éve – ő mindössze a harmadik fekete. És csapatot épít, pénzt szerez, megtanul szónokolni, remekül használja a világhálót. Olyan ember, akitől a versenytársak „szívesen kapnak ki” – mondta róla a paradoxont egyik barátja, amikor megválasztották Obamát a Harvard Jogi Szemle szerkesztőbizottsági elnökének – 18 más pályázót megelőzve. Példaszerű, ahogyan az előválasztások során megvert Hillary Clinton felhívta híveit a győztes Obama támogatására. Példaszerű, hogy a két rivális, a demokrata Obama és a republikánus McCain együtt emlékezett a New York-i toronyromoknál. Tiszta Amerika! – mondjuk. És irigyeljük. (Megjelent a 168 Óra online-on)
Képes-e Obama történelmet írni?A több Amerikáról szóló könyvet jegyző szakértő szerint bármi történjék Obama első négyéves periódusában, elnökké választása önmagában is világtörténelmi jelentőségű. Bokor úgy véli, hogy ”Franklin Delano Roosevelt megválasztása óta, ami később a szövetségesek második világháborús győzelmének volt az egyik legfontosabb biztosítéka, illetve Ronald Reagan megválasztása óta, ami viszont a magát szocialista világrendszernek nevező autokratikus államszövetség összeomlásának egyik személyi feltétele volt, nem történt ilyen fontos változás a Fehér Házban”. Minden amerikai elnök nagy befolyást gyakorol a nemzetközi események menetére. Most 233 éve először fordult elő, hogy fekete bőrű elnököt választottak. Ez nem csupán az amerikai demokrácia fejlődéstörténetében mérföldkő és nem csak a Martin Luther King féle álom beteljesedése. Ez a fejlemény azonnali következményekkel jár majd a nemzetközi kapcsolatokra. Már a mai naptól, de a január 20-i beiktatástól kezdve különösen, számítani lehet az Egyesült Államok és a fejlődő országok közötti kapcsolatok javulására, nemcsak Kína és India vonatkozásában, hanem ennél érzékenyebb területeken is. Obama három markáns külpolitikai ígéretet tett a kampányban. Azt ígérte, hogy bezáratja a guantanamoi börtönt, kivonul Irakból és elfogatja Osama bin Ladent, a 2001-évi New York-i terrortámadás felelősét. Ha ez sikerül, ezzel a ”korbács és mézes madzag” hagyományos amerikai politikájának egy intelligensebb korszakát nyitja meg a Közel-Keleten is. Amerika eladósodása nyolc év alatt nagyrészt az iraki háború miatt kétszereződött meg, s egy amerikai gazdasági visszaesés, mint épp az elmúlt hónapban tapasztaltuk, képes megrázkodtatni az egész világgazdaságot. Magyarországnak különösen érdemes lesz odafigyelnie arra, mit csinál a törvényhozásban is jó pozíciókkal induló új amerikai elnök. Ugyanis Obama népegészségügyi programja, az alternatív energiák fejlesztésére vonatkozó elképzelései, valamint a pénzügyi rendszer szabályozására vonatkozó terveinek sikere vagy kudarca Budapesten éppoly tanulságos lehet, mint Washingtonban. – nyilatkozta Bokor Pál az MTI-nek. (MTI-Panoráma szerkesztőség híre, 2008 november) Iván Kati
Egy sajátos szexszíntérAz is kiviláglik, hogy mennyire mást gondolnak és írnak az ismerkedni vágyó férfiak és nők, ha nem beszélni kell! Még azok is, akik semmi pénzért sem ejtenének ki olyan bókokat a szájukon, mint „Úgy megsimogatnám a hajadat, selymes lehet, mint a Balaton vize”. Bár az Atlantic Press által gondozott könyvet nem dokumentumregénynek szánta az újságíró-szerző, érződik, hogy ezeknek a leírt komputeres chateléseknek, párbeszédeknek a jó része valóban ott villódzott a képernyőn – pontosan addig, amíg nem törölték őket. A könyv viszont megőrzi a beszélgetéseket, tipikusan azokat, amelyeket az e-mailek írói egy kattintással általában kitörölnek az életükből, mert félnek, hogy illetéktelen személy is elolvassa őket. Talán maguk is szégyellik a chat-csatákat, és korántsem erotikus tartalmuk, hanem inkább érzelmi kinyílásuk tetten érése miatt. Iván Kati könyve félig rokon a szingli könyvekkel, hiszen középpontjában a nők párkeresése áll. Kíméletlen a férfiakkal, pontosan láttatja a mai férfitípusokat, de nincs híján az önkritikus, a nőket is reálisan bemutató részleteknek sem. – írta az MTI. (KultúrPart)
A nők is mások?Hát, valahogy így kezdődne az én chat-regényem, amely azonban magamat ismerve soha az életben nem íródik meg, ezért helyette hadd ajánljam figyelmükbe Iván Kati hasonló témájú, kedves és humoros könyvét szerelem@szerelem.hu címmel. Iván Kati könyvének főhőse, Csaba, hasonló módon vadászik, mint a bevezetőben említett Alberto, csak húsz évvel fiatalabb, és még nem gyártott ideológiát az életéhez. De majd fog. Csak előbb elveszi Zsófit feleségül. Ám addig még sok bonyodalomnak lehetünk tanúi... Koronczay Lilla (Nők Lapja 2009. április 22.) Jóleső meglepetés a Füles című rejtvényújság szerkesztőjének különleges, nagyon mai tárgyú és műfajú regénye. Nemcsak a puszta tény szolgál persze örömforrásul: a friss, iróniában és humorban is bővelkedő hang, a lendületes cselekményvezetés mellett a telivér karakterek megteremtése, a témából természetesen eredő szexjelenetek finom ábrázolása is az író szerethető erényeit gyarapítja. Iván Kati biztos kézzel vezeti az olvasót a kalandok labirintusában, és sehol nem bicsaklik meg a sztori: elejétől a végéig ugyanazon az íven haladnak az események. Füzesi István (Színes RTV 2009.május 25-31.) Iván Kati regényében minden ott van, ami egy modern szerelmes történethez kell. Zsófi nemrégiben szakított, és erről nem tehet más, mint az a fránya internet. Az egykori kedves ugyanis itt vadászott nőkre. Aztán mégis a világháló válik Zsófi egyik legnagyobb szövetségesévé, mert különös levelek érkeznek... (Sikk 2009. április 28.) Milyen érzés rájönni, hogy kedvesed egy társkereső oldalon más nőkre vadászik? Zsófi összetört szívvel távozik, de erőt vesz magán és új kapcsolatot keres. Csaba, a sikeres 35 évesek önteltségével vívja a maga pikáns csetcsatáit, míg rá nem jön, hogy Zsófi csak egy volt. Amikor megpróbálja kiengesztelni volt barátnőjét, postafiókját elborítják a levelek. Valamennyi nő, akikkel Zsófi után próbálkozott, egyszerre jelentkezik. Csoda vagy szélhámosság? Iván Kati harmadik könyve, első netregénye érzelmesen, de nagy sebességgel pörög a meglepő végkifejlet felé. (Képes Újság 2009.május 7.) Egy igazi XXI. századi csajos könyvet ajánlunk a figyelmedbe. Iván Kati netregénye, a Szerelem@szerelem.hu nagy sebességgel pörög a meglepő végkifejlet felé, s ha nem is tudjuk, hol áll meg, biztos, hogy minden társát kereső olvasónál sikerre van ítélve. Az internet még a szerelmet is forradalmasítja. Hiába kezdődik Csaba, a harmincas reklámíró és barátnője, a szolid-szelíd Zsófi kapcsolata a való világban, alakulásába beleszól a világháló. A szereplőknek sok mindent el kell dönteniük. Például azt, hogy megcsalásnak számít-e a virtuális flörtölés, de azt is, hogy mit tehet egy lány, ha nem tud belenyugodni a szakításba, és csak a csodára számíthat. Csodák pedig nincsenek. Vagy mégis vannak? Varázslat történik, ha egy jelentéktelen lányból egy plázabeli séta során hirtelen bombázó lesz? Vagy akkor, amikor egy férfi egyszerre négy volt levelezőtársától kapja meg ugyanazt az üzenetet? Ki tudja… De az már tényleg misztikus dolog, ha egy macsó rájön: neki már csak curryvel ízlik a tojásleves… Iván Kati netregényének különlegessége, hogy a váratlan fordulattal bekövetkező happy endig vezető történet nagy része a szereplők e-mailjeiből és internetes chateléseiből bontakozik ki. Gaál Zita (cosmopolitan.hu, 2009. április 6.) CÍM: 10 regény, amely bejön a csajoknak Egy igazi XXI. századi randiforma bemutatása, melynek színtere az internet. Nem vitatható, közönségsikerre van ítélve. Az írónő net-regényének középpontjában a párkeresés áll. A szereplők e-mailjeiből és chat beszélgetéseiből meglepő happy end bontakozik ki. Merész szavak, erotikus bókok, vicces fordulatok tetten érése a világhálón! Érdemes elolvasni. Czagány Alexandra (delmagyar.hu)
Igen, hiteles könyv, talán nem véletlen, hogy megjelenését a távirati iroda is észrevette. Letehetetlen, internet-függők számára kihagyhatatlan könyv, szerintem a legjobb, ami az egyébként nagyon népszerű „értsd meg végre önmagad” műfajban megjelent. Iván Kati tökéletesen eltalálta az életérzést, mely a harmincas internetes társkereső hétköznapi és morális dilemmáiból keletkezik. És persze a téma nem csak a harmincasokat érinti. Nem is értem, hogy a cikk szerzője mit ért „internetes korosztály” alatt. Van még nem-internetes korosztály? Idézek Balázs-Piri Krisztinának a könyv hátoldalán olvasható a fentinél is találóbb méltatásából: „Iván Kati...nemcsak a szerelemleves megbolondításához ért. A történetbe is kerül egy csipetnyi csípős irónia, jó adag finom humor és nőies báj, sok-sok ízes nyelvi lelemény. És nincs hiány erős, de mindig ízléses szexjelenetekben sem. E könyv különleges ízére még elolvasása után is sokáig emlékezni fogunk.” (amaryllis hozzászólása a KultúrPart recenziójához) Ez egy jó kis könyv. A történet eredeti és olvasás közben az az érzésem, hogy akár velem is megtörténhetne. A figurák jól kidolgozottak, van karakterük. A szexjelenetek nem hatásvadászok és nem öncélúak, ráadásul szépen vannak megírva, pont ott a helyük, ahova az írónő tette. A maga műfajában ez a könyv megállja a versenyt a legjobbakkal. (szegodyerika véleménye a Bookline nevű internetes könyváruház oldalán) Végre egy magyar könyv, magyar emberekkel, a nagy magyar valósággal. Már rosszul vagyok az angol és francia nevektől, az áltörténetektől, az írói álnevektől. Ugye, hogy egy magyar is tud igazán jó történetet írni anélkül, hogy majmolná a külföldieket. (AranyRegina véleménye a Bookline-on) Nekem tetszik, jó dumák vannak benne, olvasmányos és fordulatos, lehet szurkolni a hősnőnek. Azért az egy ravasz lány, akármilyen ártalmatlannak is van leírva! (Győrffy Katalin véleménye a www.libri.hu oldalon)
Az úgynevezett Y generáció ifjú tagjai más életformát követnek, mint akár közvetlen elődeik. Rúluk van szó Iván Kati szerelem@szerelem.hu – Chatcsaták című, az Atlantic Press Kiadónál megjelent regényében, amely szórakoztató és játékos formában – no meg az elmaradhatatlan megható happy enddel – e réteg mindennapjait mutatja be, érzésem szerint nagyon meggyőzően és hitelesen. Ezek a fiatalok arról ismerszenek meg, hogy többet ülnek a számítógép előtt, mint a kávézókban, inkább ismerkednek az interneten, mint a Duna-parton. Életük a monitor előtt zajlik, ott tartják a kapcsolatot sok-sok virtuális barátjukkal, ott szövődnek szerelmeik, sőt ott is csalják meg párjukat. Sajátos életmód ez – sajátos helyzetekkel. Különösen a férfi főhős jellegzetes mai fiatal (vagy majdnem-fiatal, hiszen már harmincas, viszont úgy él, mintha éveinek száma kevesebb lenne egy tízessel). Idejét a munka és a karrier, a haverok, a számítógép, no meg a szerelmi játszadozás tölti ki. Az életében előforduló nőket felcserélhetőnek tekinti, ha az egyik elment, máris fellép az internetre, hogy a „katalógusból” beszerezze a következőt. Ezért aztán, amikor a megszokott közösségi oldala hirtelen megszűnik, teljesen összezavarodik, mint az az ember, aki a baráti körét vesztette el. Persze, regényről van szó, és nem szociológiai tanulmányról, így a pár női tagja nem pontosan ezt az életmintát követi. A csalódott leány, aki nem képes túllépni csapodár kedveséhez fűződő érzelmein, a való világban próbálja megvetni a lábát. Viszont ő is a „legtrendibb” terepeket: a plázát, a kávézót és a strandot járja végig feledést keresve. Aztán megadja magát a szerelemnek – meg talán az általános szokásoknak –, és visszatér a semmire sem kötelező anonim virtuális térbe, s ő is szélhámoskodni kezd. A regény így egyszerre két dolgot mutat be. Azt, hogy ez a világ más, mint az egy évtizeddel korábbi (erre jó példa, amikor a főszereplő fiatalember szinte elmenekül egy hagyományos filmet játszó klasszikus moziból). De ugyanakkor azt is ábrázolja, hogy hiába a megváltozott környezet, lehetőségek, szokások és technikai háttér, a hangzatos Y generáció elnevezés, az emberi érzelmek alapvetően mégsem változnak. A szerelem az szerelem marad. Polgár Dénes |
| Komment |
Ma este a Nyugati téri Alexandra könyvesházban mutatták be a Polgár Dénes visszaemlékezéseit tartalmazó kötetet. Kollégánk 1912-ben született, kivételesen gazdag szakmai pályáját Baracs Dénes segítségével idézzük fel.
Hosszú pályája során az MTI kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítója, a magyar televízió A HÉT című műsorának a maga idejében forradalminak számító újításokat bevezető főszerkesztője volt Polgár Dénes, aki ma, 96 éves korában sem pihen.
Egy Polgár a nagyvilágban címmel most megjelent kötetében a szerző már az első bekezdésben megemlíti, hogy azon a napon született 1912-ben, amikor a Titanic óceánjáró elsüllyedt. Aki ma beszél Polgár Dénessel, kissé úgy érezheti magát, mint a Titanic búvára: nemcsak a világpolitika régmúlt eseményeit, hanem egy tovatűnt, ma sokak számára elképzelhetetlennek tűnő politikai és sajtóvilág relikviáit őrizte meg az újságíró ma is friss emlékezete.
Otthonában – oldalán feleségével, Gabival, aki mindenütt társa volt – Polgár Dénes így eleveníti fel a kezdet éveit. „Mindig újságíró akartam lenni, de jogi tanulmányaim után csak a háború után nyílt lehetőségem álmom megvalósítására. Először a győri szociáldemokrata pártszervezetnek csináltam sikeres napilapot.” Innen a budapesti Világossághoz került, de a koalíciós idők hamar véget értek, az Esti Budapestnél és a Szabad Népnél a Rákosi-korszakban szerzett tapasztalatok pedig az elhatározást érlelték meg benne, hogy pártlapoknál, ahol felülről szabják meg, mit kell írni (hazudni), nem fog dolgozni.
A 1956-os forradalom után a független délutáni lapként induló Esti Hírlapot Baló László főszerkesztő oldalán sikeres délutáni újsággá fejlesztette – 300 ezer példány! – majd amikor kiderült hogy az is pártlap lesz, az MTI-hez jelentkezett, ahol örömmel fogadták a több nyelven beszélő újságíró-szerkesztőt. Az első tudósítói posztból elsősorban az ország szépségére és az újságírói munka útjába gördített akadályokra emlékezik Polgár Dénes, Nasszer Egyiptomában mindenki csak azt mondhatta, amit előzőleg az elnök, ezért a tudósító igazából nem sokat tehetett hozzá a hivatalos megnyilatkozásokhoz – a poszt meg is szűnt két év után. Az igazi kihívás a washingtoni megbízatás. A külügyminisztérium sajtóközpontjában a tudósítóknak külön irodája volt, innen közvetlenül követhette a szerző az amerikai politika izgalmas éveit. Kiküldetésének idején történtek az első jelentős lépések, ahogy akkor mondták, a négerkérdés megoldására – hogy meddig vezetnek el, senki sem tudta: egy Barack Obamát még elképzelni sem lehetett. Erre az időszakra esett a kubai válság, és Kennedy elnök meggyilkolása is – a tudósító közelről látta, jelentette a történelmet. Sőt, a kubai válság idején „egy kicsit be is segített” a megszakadt diplomáciai szálak összekötésében.
„Amikor Hruscsov rakétákat helyezett el Kubában, amelyekkel el lehetett volna érni az amerikai szárazföldet, Kennedy elnök blokádot rendelt el atomfegyveres tengeralattjárókkal. Mindenki a háború kitörésétől tartott, a hivatalos nyilatkozatok hangneme egyre élesebb lett – de közben különböző nem hivatalos szinteken érintkezett, üzent egymásnak a két szuperhatalom. Mivel jó személyes kapcsolatban álltam az egyik amerikai hírügynökség washingtoni tudósítójával, aki Kennedy elnök barátja volt, ebben én is szerepet kaptam. Ez a tudósító a válság csúcspontján megszólított és megkérdezte, át tudnék-e adni a szovjet nagykövetnek egy bizonyos üzenetet. Természetesen azonnal elrohantam a diplomatához, elmondtam, amire felkértek, és aztán vittem a választ is. Persze nem én voltam az egyedüli postás, de elmondhatom, hogy jobban voltam informálva, mint a washingtoni nagykövetségünk” – mondja maliciózus mosollyal Polgár Dénes.
Drámai emléke a visszaemlékezések szerzőjének a Kennedy-gyilkosság – méghozzá kétszeresen. „Az amerikai televízió részletesen, percről percre tájékoztatott a fejleményekről, 24 órából 24 órán át. Életem legszenzációsabb jelentéseit továbbíthattam volna az MTI-nek és a magyar sajtónak – ehelyett utasítást kaptam, hogy három napig egy szót sem jelentsek a gyilkosságról, az erről szóló híreket otthon írták meg, szovjet jelentésekből. A szovjet vezetők ugyanis attól tartottak, hogy mivel a gyilkossággal vádolt Lee Harvey Oswald előzőleg a Szovjetunióban járt, a kommunistákra fogják fogni az egészet. Ezért visszafogták a tájékoztatást. A Népszabadság hathasábos címlapján másnap négy hasábot Gomulka lengyel vezető egyik beszéde töltötte be, és bármennyire hihetetlen ez a mai olvasónak, csak kéthasábos hírben közölték, hogy Kennedyt meggyilkolták.”
Pályafutásának a közvélemény számára legismertebb szakaszára, a televízióban eltöltött évekre Polgár Dénes ma is szívesen emlékezik. A tévével bonni tudósítóként ismerkedett meg, mert gyakran hívták meg német politikai vitaműsorokba. A HÉT vezetését azzal vállalta el, hogy szabadkezet kap munkatársainak kiválogatásához és nem szólnak bele felülről a szerkesztésbe. „Be akartam mutatni a vasfüggönyön túli világot, az ottani politikusokat, meg voltam győződve arról, hogy Kádár és más vezetők nem fogják rossznéven venni, ha olyan interjúk lesznek, amelyek a nyugati világot írják le. Egy ideig így is volt, megszületett egy újfajta televíziózás, és nagy népszerűségre tett szert. Hét év után azonban a pártban ismét a keményvonalasok kerekedtek felül, ezt a tévében is megéreztük, egyre több munkásriportot követeltek, hiába tiltakoztam. Amikor végül jeleztem, hogy ilyen körülmények között szeretnék visszamenni az MTI-hez, sokak számára, akik nem örültek nyugati stílusú műsoromnak, ez éppenséggel kapóra jött: nem is tartóztattak.”
Mérleget vonva azonban Polgár Dénes így összegez: ha volt is számtalan akadály, „a tabuk és tiltások ellenére is lehetett dolgozni, lehetett élményeket, tapasztalatokat szerezni, és bizonyos korlátok között meg is lehetett írni, mutatni azokat. S a tudósító tapasztalatai segítenek teljesebbé tenni a képet egy izgalmas és nehéz korszakról.”
A könyvet letéve az olvasó átérzi a frappáns cím másik értelmét is: követhette egy Polgár útját a világban – és egy igazi világpolgárt ismerhetett meg.
(Baracs Dénes, MTI-Panoráma, 2009. nov. 15.)
Alig több mint két hónappal élte túl Egy Polgár a nagyvilágban című könyvének tavaly őszi bemutatóját, s három hónap múlva töltötte volna be 97. életévét a legidősebb – Rózsa Ferenc- valamint Pulitzer-emlékdíjas, MÚOSZ Aranytollas magyar újságíró, Polgár Dénes. A Magyar Távirati Iroda kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítójaként eltöltött évek hátteréről ír e kései könyvében, amiről annak idején magyar újságolvasó, tévénéző a „vasfüggönyön innen” nemigen értesülhetett. Amikor nem a nagyvilágban járt, a Magyar Televízió A Hét című műsorának főszerkesztőjeként a nagyvilágot mutatta meg a nézőknek. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetéssel is elismerték.
Így ír könyve előszavában: „Hogy miért írtam meg ezt a könyvet? Nos, sokan bíztattak az elmúlt években, hogy ne tartsam magamban az élményeimet és tapasztalataimat egy izgalmas és nagyon ellentmondásos korszak eseményeiről, amelyekről mindenki hallott vagy olvasott, s amelyeknek én szem- és fültanúja voltam. … vannak történetek, amelyeket senki nem tud majd helyettem elbeszélni. Így aztán külső és belső kényszerek vezettek el oda, hogy 96 évesen újból nekikezdjek a munkának és közreadjam a megemlékezéseknek ezt a füzérét.”
Az ’56 utáni „szomorú ország szomorú fővárosát” a kairói Gezira-szigeti átmeneti lakhelyre cserélő újságíró ötven évvel a történtek után osztja meg akkori meglepő élményeit az olvasóval: miért köszönt az újságárus „Heil Hitler!”-rel a magyar követség szőke beosztottjainak, vagy miért került Magyarországnak az általunk épített nílusi erőmű javítása 7000 helyett 70 000 fontba? A legizgalmasabb állomáshely azonban Washington volt. Az 1960-as, máig emlékezetes ENSZ-közgyűlés, ahol Hruscsov a cipőjével verte az asztalt, Castronak pedig „nem találtak” szállodaszobát. Tudósíthatott a kubai rakétaválságról, Kennedy elnöki beiktatásáról és a dallasi tragédiáról. Az (akkor még) Nyugat-Németország piciny fővárosában, Bonnban szinte nem volt vezető politikus, aki ne fogadta volna szívesen őt. Erre az időszakra esett egy, a magyar állam által kihagyott óriási lehetőség… Ki a NATO ura? – tudhatjuk meg tőle brüsszeli tudósítóként, még az EU-előd Közös Piac idején, és emlékezik egy nagy alma-üzlet meghiúsulására is.
„A forradalom után kialakult helyzetben jóformán elzárták Magyarország lakosságát a nyugati világban történt eseményektől” – emlékezik Polgár Dénes arra a hat évre, amikor az MTV A Hét műsorának főszerkesztője volt. Ennek ellenére kiharcolta, hogy a műsor munkatársai nyugati világ eseményeiről a helyszínről számolhassanak be. Vezető politikusok és világhírű művészek fogadták a kis szocialista ország újságíróját és stábját.
Nem hiányoznak a könyvből a magánéleti epizódok és a kollégáknak szóló, rendkívül hasznos tanácsok sem, így azután nem csak újságíróknak és a külpolitika iránt érdeklődő olvasóknak nyújt érdekes olvasmányt, hanem azoknak a mai fiataloknak is, akiknek már történelem a „hidegháború” és a sajtócenzúra. Az MTI Örökös Tudósítója még megérhette, amit washingtoni tudósítóként elképzelni sem merészelt: Barack Obamát választották az Egyesült Államok elnökévé.
(Megjelent a Könyvhét c. lapban 2009. márciusban.)
Paul Michael Bush
Steph
Stephenie Meyer csodálatos ifjúsága és a Twilight saga
| Ajánló |
Három év alatt a csúcson
P.M.Bush könyve az arizonai mormon családban felnőtt Stephenie Meyerről szól, és egy csodáról, mely az írónő ifjúkorát betetőzte. Stephenie ugyanis életének harmincadik évéig abszolut névtelen háromgyerekes családanya volt, majd három év alatt a világ egyik legismertebb írója lett. Az utóbbi évtizedek legizgalmasabb karriertörténetét a szerző tizenévesekhez szóló érzékletes stílusban beszéli el, de úgy, hogy a felnőtt olvasók is értsenek belőle.
Családi és magánéleti intimitások sokaságán keresztül kalauzol a könyv Steph kisgyermekkorának kertvárosi Amerikájából az arizónai óriáskaktuszok közé, a középiskolán, az egyetemen és a házasságon át a híres álomig, melyet Meyer 2003 júniusában látott: egy halandó lány egy szikrázó arcú vámpírfiúval beszélget egy esőáztatta erdei tisztáson. A látomástól nyílegyenes út vezet a szerelemig, mely minden próbát kiáll, s a világsikerig, mely eddig több mint 42 millió eladott könyvet jelent.
(Tininews.hu., 2009. aug.6.)
Szóljon hozzá!
Ha Önnek megjelent vagy előkészületben lévő könyveinkkel, szerzőinkkel, vagy kiadónkkal kapcsolatban véleménye, ötlete vagy más mondanivalója van, kérjük, itt írja meg!
Könyveink
