Az Olja Robert Yugovich második tényregénye. Ha az első az európai drogmaffiák életének bemutatásával szenzációt keltett, ugyanez még inkább elmondható mostani true crime könyvéről, mely a nemzetközi leánykereskedelem és szexipar legféltettebb titkait tárja fel az olvasó számára. Méghozzá a gyanútlan olvasó számára, akit ebben a témában folyamatosan becsap még a tömegmédia is. Aki a kiöregedett luxusprostituáltak és lelkiismeretlen pornógyárosok önfényező hazugságai nyomán ma már hajlamos elhinni, hogy kurvának vagy pornószínésznek lenni ugyanolyan decens életmód, már-már polgári foglalkozás, mint a fogorvosé vagy a bolti eladólányé.

A szerző vajdasági magyar, aki húsz évvel ezelőtt a koszovói háború idején Milosevics hadseregéből dezertált egyenesen a hollandiai jugoszláv drogmaffiához, megdöbbentő hitelességű képet ad egy életformáról, amely se nem decens, se nem polgári, de még csak nem is igazán túlélhető. A moldovából 15 évesen eladott Olja sorsán keresztül mutatja be, hogy a luxusprostituált, az amszterdami kirakatban magát kellető konzumnő és a sarki kurva között semmilyen különbség nincs, mert sorsukat és „beosztásukat” ugyanaz a bűnszövetkezet intézi, mely a drogüzletet, a csempészést, a fegyverkereskedelmet, a hitelkártyalopásokat, a bankrablásokat és a többi illegális tevékenységet felügyeli pontosan úgy, ahogy más multinacionális vállalkozások is tevékenykednek a maguk legális területein.

Yugovich, mint tényregényíró, egyetlen „profihoz” sem hasonlítható, mert minden sorából érződik, hogy valamennyi szereplőjét személyesen ismeri és minden szituációt maga is átélt abban a közel húsz évben, melyet a maffia egyik vezéralakjaként töltött. Igazi nevét senki sem tudja, nemhogy az olvasó, mert jelenleg – védett tanúként – egy magyarországi büntetés-végrehajtási intézetben várja, hogy kilencéves büntetése után visszatérhessen családjához, melynek vonzereje az ő életében végül is erősebbnek bizonyult a könnyű pénzszerzés ellenállhatatlanságánál.

Robert Yugovichnak ez az írása egyáltalán nem a megszokott tucattanulmány a kábítószerek mumus-világáról, nem is valamiféle propagandaanyag. Utóbbiakkal már-már Dunát lehetne rekeszteni, de egyetlen fiatalembert sem lehet eltántorítani a drogozástól... A szerzőnek amúgy is az a meggyőződése, hogy ebben a kényes ügyben senki nem tehet többet, csak a szülő.

Bár a volt kábítószer-maffiózó vezeklési szándéka nem tagadható, a Narkománia nem az igazságszolgáltatás mennyekbe emelését szolgálja, csakis a teljes valóság felmutatását mindennapi életünk egy olyan oldaláról, amelyet csak azok ismernek, akik benne vannak, de legtöbbször azok sem. A hollandiai-szerb drogmaffia egykori biztonsági főnöke így ír a könyv bevezetőjében:

„Maholnap 40 éves leszek, életem több mint felét a kábítószerek világában töltöttem el. Voltam fogyasztó és voltam kereskedő. Most 9 éves fegyházban letöltendő szabadságvesztésemet töltöm 5. éve. Három kiskorú gyermek édesapja vagyok, tehát szülő is. Ezeket csak azért írom le magamról, hogy az olvasó jobban megérthesse, amit mondani kívánok, és azt hiszem, ennek csak akkor van értelme, ha azok a személyek, akikhez szólni kívánok, hitelesnek tudnak elfogadni, mert ezáltal válhat mondanivalóm is csak hitelessé. Legfőképpen a szülőkhöz szeretnék szólni és nekik segíteni, hogy minél jobban megismerjék ezt a világot, hogy ezáltal is tisztábban lássanak e mindenkire veszélyes járvány leküzdésében, de mindenekelőtt megelőzésében. Mert egy dologgal minden szülőnek tisztában kell lennie: ha gyermeke drogozni kezd, az nagy részben a családban uralkodó légkörnek köszönhető, és csak ezután lehet keresni és ráfogni más egyéb körülményekre, mint pl.: baráti társaság, szerelmi csalódás, igazságszolgáltatás tehetetlensége stb., vagy a kábítószer kereskedőkre. Egyértelmű, hogy a felsoroltak közül valamennyien felelősek, de egy sem annyira, mint a szülő!”

Gyerekek!

Tudtátok azt, hogy körülöttünk szinte mindent tündérek irányítanak? Nem?! Pedig így van. Számtalan tündér él közöttünk titokban, de nagyon kevesen vannak, akik találkozhatnak velük. Félénk lények, nem mutatkoznak szívesen, viszont annál serényebben dolgoznak.
Vannak huncut tündérek, csintalan rosszcsontok is, akik szeretnek borsot törni mások orra alá, ám a legtöbbjük vidám, dolgos, jó tündér, akiknek az a feladatuk, hogy fenntartsák a természet egyensúlyát, felügyeljék a működését, és az élet apró dolgaiban nyújtsanak segítséget.

Juno, a vándormanó, réges-rég indult útnak, bejárta Hetedhét Országot, átszelte hajóval az Óperenciás-tengert, megmászta az Üveghegyet is. Látott elvarázsolt kerek erdőt, szemtanúja volt csodáknak, legendák születésének... A legérdekesebb számára mégis a tündérek láthatatlan világa volt.

Őt hazájában csak így nevezik: a Mesemondó. Ebben a könyvben az útjai során látott és feljegyzett események csipetnyi töredékét, igaz történeteket mesél el, melyek tündérek hétköznapjairól, hőstetteiről, tanításairól és játékairól szólnak.

Olvassátok figyelmesen a történeteket, és egyszer talán Ti is találkozhattok Junóval és a tündérekkel.

Tíz évvel járunk az első kötet, a Második Atlantisz eseményei után. Aengus a pilisi erdő mélyén rálel egy eddig ismeretlen tündérkolóniára, ahol az őskori matriarchális társadalmak törvényei uralkodnak. Szerelemmel és árulással is meg kell küzdenie, miközben megpróbál változtatni a magyarországi tündérek évezredes szokásain.Santorinin feltűnik Lucien, Spiro féltestvére, hogy híres bátyja találmányai után szaglásszon, ő pedig többre bukkan, mint legvadabb álmaiban képzelte volna.Az emberi kapzsiság lelepleződéssel fenyegeti Atlantisz városát, ahova a gonosztevők útja a pilisi tündérek aljas kihasználásán keresztül vezet.

Sikerül-e ismét megmentenie Aengusnak Atlantiszt, és felelősségteljes uralkodóvá válni? És miféle titkot rejt az a norvég barlang, amely képes az egész tündértársadalom életét egy szempillantás alatt megváltoztatni?

A Szabadesés Dora Craiban Helena trilógiájának második kötete. A 2011. tavaszán megjelent Fénytörésben Helena sorozatgyilkosként tűnik fel, aki csak úgy tud lemondani szörnyűséges szenvedélyéről, hogy egy autóbaleset kapcsán Gyógyítók családjába kerül, s beleszeret a Látóként működő Jeremybe, aki képes megóvni őt még a bensejében lakozó szörnyetegtől is.

A Szabadesésben Helena már tudja magáról, hogy ő voltaképpen egy Boszorkány. Ő és szerelme, Jeremy életében titokzatos idegen bukkan fel, aki fenekestül felforgatja a fiatalok életét. A lány ösztönösen ragaszkodik a jövevényhez, emellett az ereiben csordogáló ősi vér is felbuzog, s ez sok mindent megváltoztat. A rejtélyes, sötét múltból további arcok kerülnek elő, s egy emlékezet és civilizációk előtti jóslat végképp megpecsételi a fiatal szerelmesek sorsát, mely a hírhedt boszorkányperek városába, Salembe vezeti őket.

Hogyan lesznek képesek kiállni a próbát, hogyan élik túl azt az időt, amit egymás nélkül, önmaguk megismerésével kell eltölteniük? Mit jelentenek számukra a múlt titkai, s igaz-e a jövőjükre vonatkozó jóslat? Képes-e Helena elengedni a benne szunnyadó gyilkost? Mindez kiderül Dora Craiban varázslatos meséjének folytatásából.

Keményfiúk, keményzsaruk, maffiózók népesítik be Csabai Márk könyvét, mely a Nemzeti Nyomozó Iroda egy nagy nemzetközi droghálózat elleni hadműveletének ezerrel pörgő, lebilincselően érzékletes leírása . Csak az Atlantic honlap olvasóinak szóló információ: a Nemzeti Nyomozó iroda több vezetője is elolvasta a könyvet megjelenés előtt: a verdikt: olvasmányos, jó könyvnek tartják a rendőrségi vezetők...

Veszélyes élet a csibészé, minden órája izgalmakkal és meglepetésekkel van tele. A történet oly hitelesnek tűnik, hogy akár igaz is lehet, bár sem a nemzetközi alvilág királyai, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda ügynökei nem igazán kedvelik, ha megismerik őket. A kivétel Gabriella, a Széplábú, mert ő eleve nyomozótisztként mutatkozik be fiatal hősönknek, de még ő sem feltétlenül az, akinek mondja magát...

Naplóírónk viszont jóeszű, vitriolos és mégis szellemes tollú, a szervezett bűnözés csapdákkal teli világában otthonosan és mégis amatőrként szemlélődő pesti vagány (csibész), aki stílust Raymond Chandlertől és Rejtő Jenőtől tanult. Témája a budapesti Nagykörúton és a római Via Veneton termett. Figurái pedig valóban egyenesen a terézvárosi aszfaltról sétáltak be az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb magyar krimijébe.

Az írónő Helena trilógiájának első része a próbaolvasók szerint letehetetlen, mert érzelmi hőfoka magasabb az Alkonyat sorozaténál, ráadásul sokkal cselekményesebb, mint a legtöbb romantikus fantasy, ezért a romantikus krimi-áfantasy besorolást kapta a terjesztőknél. Kiadós nyári olvasmánynak is nevezhetnénk, mely arról szól, hogy mi történik, ha egy Gyógyító és egy boszorkány egymásba szeret? Erről szól a nagyon fiatal és kirobbanóan tehetséges mesemondó, Dora Craiban fantasy-trilógiájának érzelmekben tobzódó első kötete. Különösképpen ajánljuk ezt a lehengerlően romantikus regényt azon szuperérzékeny, de jóidegzetű lányok és fiúk számára, akik tudni akarják, milyen bonyolult, titokzatos, pokoli és egyben mennyei utazás egy tizenéves számára az érzelmi és szexuálisfelnőtté válás.

A történet nagyobbrészt az oregoni senki földjén, egy minden lakott településtől távoli erdei lakban játszódik, ahol három testvér él, akiket természetfeletti gyógyerővel áldott meg a sors. A középső testvér, Jeremy, elüti gépkocsijával az országúton kóborló Helenát, aki súlyos, gyógyíthatatlannak tűnő sérüléseket szenved. Helenát csak a legidősebb testvér, Jennifer varázsereje képes meggyógyítani. Jeremy pedig beleszeret áldozatába, aki beismeri, hogy már hét fiatal fiú meggyilkolása terheli a lelkiismeretét. Csakhogy Jeremy nem lesz nyolcadik áldozat. Ő olyan szenvedéllyel szeret, amilyet közönséges halandók nem ismerhetnek. Aztán kiderül, hogy Helena sem a közönséges halandók közé tartozik, ettől azonban csak nehezebbé válik a beteljesülés. A Gyógyítók ugyanis, akiknek családja befogadja őt, már fél évezrede háborúban állnak a boszorkányokkal, akik közé Helena is tartozik...

Elszakadni a múlttól! Újból felépíteni önmagad és az életed egy válás, egy szülő elvesztése, egy vállalkozás csődje, vagy egy súlyos betegség után! Ennek a mindannyiunk életében megjelenő nehéz feladatnak a megoldásához kínál kulcsokat lélekpezsdítő könyvében Gerőfi Petra.

Az ő esetében a múlt egy gyakorta halálos gyermekágyi betegség, a Hellp-szindróma túlélését jelentette. Csakhogy ő nem a múltba réved, hanem a nagy megpróbáltatások után is újrakezdésre képes ember lelki világát fürkészi. És arra a meggyőződésre jut, hogy a jövő a fontosabb. Annak minden pillanatát kell megélni és átélni, és nem egyszerűen túlélni. Hogyan? „Mint egy profi hullámlovas, szépen siklani a vízen, ha gyenge hullám jön, ha egy hatalmas, akkor keményen nekimenni, ha egy játékos-fodros, akkor átbújni alatta, és ha egy hullám legyőz, hát újra a deszkára állni és új hullámokat kergetni”.

Elfogadni, ami jön, elengedni, ami megy. Így tehetünk a legtöbbet a magunk nyugalmáért, boldogságáért, és ezzel együtt a környezetünkért, – vallja a szerző, s naplószerű írásában elegendő erő duzzad ahhoz, hogy lelki egészségét az olvasóra is átvigye.

Ha könyvünket kedvezményes áron kívánja megrendelni, kattintson ide