 |
|
|
   |
|
InterjúkTalyigás Irmának ördöge van
 Kálmán Mari első regénye, a Talyigás Irma és az Ürdög, a kortárs magyar szépirodalom egyik legnagyobb meglepetése az idén . Izgalmas, olvasmányos próza, stílusa, szövegének belső ritmusa, szóhasználata mégis olyan igényes, akár egy jó versé. Irma figurája a jellemalkotás bravúrja, egyben példabeszéd is közelmúltunkról és jelenünkről. Az írónő sorsa is példáz valamit:az életben nem kell mindennek a megszokott sorrendben történnie. Kálmán Mari ősz hajú sokunokás nagymama, de első regénye csak most jelenik meg. – Hogy-hogy csak most? Egy író életében nem a könyv megjelenése a legnagyobb ünnep? – Az én életemben szerencsére több ilyen „legnagyobb ünnep” volt, mindenekelőtt a gyerekeim és az unokáim születése. Arra viszont szinte soha nem jutott elég időm egy-egy napból, hogy belemélyedhessek az írásba. Aki egyszerre dolgozik, tanul, anya és háziasszony, az tudja, hogy gyakran az ezekkel a szerepekkel kapcsolatos tennivalókra sem elég a huszonnégy óra. Le-lecsíptem magamnak órákat, félórákat, de így, bizony, sok-sok év kellett ahhoz, befejezzem első regényemet, az Ecetudvart. Ez tulajdonképpen az életem története, és kiadóm jövőre tervezi megjelentetését. – Mi kell ahhoz, hogy az ember profi író maradjon akkor is, ha a nap huszonnégy órájából néha csak félórákat ülhet a papír – vagy a monitor – előtt? – Az író nem csak akkor foglalkozik a regényével, amikor ujjai a klaviatúrán vannak. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy együtt él szereplőivel, állandóan ott vannak vele, körülötte, mintha a valóságban is léteznének, és olyan történések is befolyásolják sorsukat, viselkedésüket, amelyeknek semmi közük sincs hozzájuk. Egyébként véleményem szerint igazából csak az tud írni, aki folyamatosan fényképezi világot, és azokat a tapasztalatait is elraktározza, amelyeket, mondjuk, gyümölcsvásárlás közben szerez. – Hogy írsz, milyen technikával? – Lassan! Amikor valamivel elkészültem, még hetvenhétszer átírom. Aztán később előveszem, és hetvennyolcadszor is alakítok rajta valamit. Addig változtatgatom a mondataimat, a szórendeket, amíg meg nem találom a legmegfelelőbb hangzást. Ugyanis szerintem a prózai szövegnek ugyanolyan kötött belső ritmusa kell, hogy legyen, mint a versnek. – Most találkozol először a nyilvánossággal? – Ezt azért nem mondanám. Fiatal koromban megjelent pár versem, aztán több évtized kihagyása után néhány hónapja antológiákban egy-egy novellám és mesém. Tavaly pedig megnyertem a Litera irodalmi portál kortársfabula-pályázatát. A zsűri által első helyre sorolt KÁR! című fabulám a média működéséről és a „celebgyártás” jellemzőiről szól. – Az Atlantic Press Kiadó gondozásában hamarosan az olvasók elé kerül a Talyigás Irma és az Ürdög. Mit takar a furcsa cím? – Egy különös nő különös sorsát. Talyigás Irma egy babonáktól terhes tanyavilágban, apa nélkül, „szottyantottként” világra hozott, és magára hagyott gyerek. Öntudatra ébredése első percétől kezdve egyetlen célja van, megmutatni és elfogadtatni magát a református faluközösség zárt világával. Ez a kívánság egy falubeli ház megszerzésével teljesülhet. A birtoklás vágya fokozatosan élete központi problémájává válik. Igyekezete észrevétlenül mániává lesz, és jellemtorzuláshoz, teljes elmagányosodáshoz vezet. A hátrány, amivel indult, önigazolásul szolgál egyre gonoszabb cselekedeteihez... Van még két kulcsszereplője a regénynek. Szögi Bernát, a falucska lelkésze az önmagunkkal való szembenézést, a cselekedeteinkért való felelősségvállalást juttatja Irma és mindannyiunk eszébe. És időről időre előbukkan a gyermekkor hiedelemvilágából az Ürdög, aki látszólag segít Talyigás Irmának, valójában a felelősség áthárításának eszköze. Irma benne találja meg minden torz cselekedetének rugóját. A történet a tragédia és a komédia vékonyka határmezsgyéjén egyensúlyoz, hiszen az élet maga is ilyen: tragikus és komikus egyszerre. – Most, hogy elkészültél, mit csinálsz szabad idődben? – Írok! Az egyik unokám kedvéért mesesorozatot írtam Katica úrról, a rokonszenves hétpettyesről, és készül egy harmadik regényem is, amelynek öregedéssel és magánnyal küzdő hőse a hetvenes évek Budapestjén csetlik-botlik! Iván Katalin Könyvismertető itt Könyvrészlet itt A Happy End védelmében
 Az internetes társkeresés olyan, mint az álarcosbál – állítja Iván Kati, aki megérdemelt feltűnést keltett a romantikus regény műfajában történt bemutatkozásával. Könyve arról szól, hogy az internet, életünk legintimebb oldalát is befolyásolja, két szerelmes sorsába is alaposan beavatkozik. – Most jelent meg szerelem@szerelem.hu címmel az első netregényed. Téged rejtvényújságíróként ismernek. Hogyan lesz valakiből ilyen előzmény után bestseller szerző? – Ebben én nem látok ellentmondást. A kvízjátékok is átszövik az egész modern v ilágot a sztárok életétől az internetes újdonságokig. És persze a fejtörők világát is színesítik a szórakoztató történetek. Az elmúlt években például több száz minikrimit is írtam, rejtvény gyanánt. Ezeken az olvasó kipróbálhatja, hogy milyen mesterdetektív válna belőle. Az olvasók visszajelzéseiből tudom, mennyire szeretik ezt a játékot. Én meg szeretem a happy endet, szívesen találok ki olyan történeteket, ahol nem a gyilkos lelepleződése, hanem egy szerelmespár boldogsága a tét. A két műfaj között tehát nem is olyan nagy a különbség.
– Játsszunk el a gondolattal! Ha a netes társkeresést összeveted az előbb felsorolt hagyományos ismerkedési alkalmakkal, akkor melyikhez hasonlít a leginkább? – A legfontosabb jellemzője az anonimitás. A könyvemben ebből hatalmas bonyodalmak származnak. Az interneten a társkeresés a felsoroltak közül leginkább egy álarcosbálra emlékeztet. Ki-ki olyan személyiséget választ magának, amilyen tetszik neki, csak nem a valóságból, hanem képek, adatok alapján. A virtuális élmény azonban néha csalóka. Különösen azért, mert a világháló alkalmas arra, hogy az emberek a valódi arcuk helyett egy szebbet, mondjuk egy retusáltat vagy más vonatkozásban előnyösebbet mutassanak. Más kérdés, és ez tehet egy netregényt a detektívregényhez hasonlatossá, hogy a turpisságok, csínytevések és hazugságok előbb vagy utóbb szinte minden esetben lelepleződnek. – Hőseid fiatal harmincasok, mégis inkább huszonéveseknek tűnnek. Mi ez, valami fordított akceleráció? – Valami olyasmi. Ma egy negyvenes nő olyan, mint régen egy harmincas, viszont egy harmincas úgy fest és úgy él, mintha a húszas éveiben járna. Ez az elnyúló ifjúság egyrészt jó dolog, mert tartós szabadságot jelent, másrészt viszont sok nő megszenvedi, hogy csak hosszú évekig tartó próbálkozássorozat után állapodhat meg, mivel a férfi sem siet, nehezen találja meg a párját. – Ez történik két hősöddel, Csabával és Zsófival is. Vannak valóságos megfelelőik? – Vannak is meg nincsenek is. Rengeteg valóságos megfelelőjük van. Magam is naponta találkozom velük a szerkesztőségekben, az utcán, a kávézóban. Több, általam ismert férfi és nő külső és belső tulajdonságait adtam oda nekik. Így váltak olyan személyiségekké, akik elég izgalmasak ahhoz, hogy érdemes legyen megismerkedni velük. A fentiekből persze az is következik, hogy mint a regényből Csaba számára is kiderül, Zsófi csak egy van. Csaba, az ellenállhatatlan külsejű sikeres marketingguru figurája szándékosan olyan, hogy a női olvasók közül sokan ráismernek majd. – Nem akarok neveket említeni, de a divatos amerikai és az idegen neveken megjelenő romantikus regényírónők könyvei elözönlik a könyvesboltokat. Szükség van magyar változatra? – Miért lenne ez változat? És miért ne lehetne egy romantikus regény több, mint könyvpiaci tucatáru? Én is jártam már Hegyeshalmon túl, és meglehetősen jól tájékozódom az Interneten, tehát ha csak a sztorinál maradok, ez is lehetett volna Lucy és Joe románca mondjuk Pennsylvaniában, vagy az Eiffel-torony árnyékában. A különbség azonban nem csak annyi, hogy ez a történet itt játszódik, a mai Budapesten. A Vörösmarty tér éppúgy nem cserélhető fel a Central Parkkal, ahogy a Zsófi nevű könyvtároslány sem olyan figura, mintha Sophie-nak hívnák, és Párizsban élne.  – De a happy end azért itt sem marad el. E nélkül elképzelhetetlen egy romantikus regény? – A boldog a befejezés sem csupán műfaji sajátosság, bár el kell ismernem, hogy ilyen szempontból is fontos. De azt kifejezetten kihívásnak éreztem, hogy egy olyan kiábrándító világban, amilyenben éppen ezekben az években élünk itt Magyarországon, emlékeztessem olvasóimat arra, hogy a szerelem, mint olyan, voltaképpen a legemberibb menekülési utak egyike a mostanihoz hasonló nehéz életviszonyok között. Ezen kívül minden szerelemnek vannak csúcspontjai. Azok a harmincasok például, akiknek a sorsát, viszontagságait évekig figyelemmel kísértem, mára már mind rendezték az életüket, és átélték a saját happy endjüket. Miért sajnálnám akkor ezt a hőseimtől? Értékes, rokonszenves fiatalok, igazán megérdemlik! – Előző két köteted rejtvénykönyv volt. Karafiáth Orsolya, Lévai Katalin, Fejős Éva és most Iván Kati. Ezek mind pályamódosítások. Ez is egy trend? – Nem okvetlenül. Én nem hiszem, hogy a felsorolt nevek között bármiféle összefüggést lehetne keresni, vagy hogy ez valamilyen új jelenség lenne. Csak mostanra az élet egyik nagy rejtvényéről támadt mondanivalóm. A technika viharos fejlődését figyelve évek óta úgy tűnik nekem, mintha egy sci-fiben élnék. Látom, hogy a férfi-nő kapcsolatok jellege különbözik nemcsak a húsz, hanem még a tíz évvel ezelőttitől is. Mondom a jellege, nem pedig a lényege, de azért ez is nagy változás. A párválasztás és a társkeresés lehetőségei megsokszorozódnak, tehát alapjában véve ez egy kedvező folyamat. És mégis: maga a szerelem, az az érzés, amely jön, minden hadüzenet nélkül támad, s nem lehet ellene küzdeni, nem változik. Hogy is van ez? A megfejtés, bizonyos értelemben az én saját megfejtésem, amely mögött azt hiszem, komoly élettapasztalat áll, szerelem@szerelem.hu cím alatt található. Páskándi Ádám Könyvismertető itt Könyvrészlet itt A szerzőről itt Az utolsó interjú Polgár Dénessel
 Polgár Dénes a hetvenes években A Pulitzer-emlékdíjas, Aranytollas újságíró, a Magyar Távirati Iroda volt kairói, washingtoni, bonni és brüsszeli tudósítója, A Hét című legendás tévémagazin volt főszerkesztője 2008-ban, 96 évesen írta Egy Polgár a nagyvilágban című könyvét, mely a karácsonyi vásár egyik szenzációja lett. Januárban, mint aki tisztességgel elvégezte utolsó feladatát is, Polgár eltávozott az élők sorából. Az utolsó interjút Baracs Dénes a Magyar Távirati Iroda és az Atlantic Press Kiadó számára készítette vele. ÉRDEMES VOLT DOLGOZNIB. D.: A II. világháborút követő koalíciós idők szabadabb korszakában kezdte újságírói munkásságát és most, a demokráciában állította össze emlékeinek ezt a füzérét – de a könyv arról szól, ami „közben” volt. P. D.: Mindig újságíró akartam lenni, és a háború utáni koalíciós időkben Győrött alapítottam egy szociáldemokrata napilapot, amely hamar 30 ezres példányszámot ért el. Innen Budapestre kerültem a Világossághoz, ebből lett az Esti Budapest, amely már kommunista pártlap volt.
A legszabadabban az MTI külföldi tudósítójaként és a televízió A HÉT című műsorának főszerkesztőjeként működhettem. B. D.: Könyvében beszámol arról, hogy az Esti Budapestnél és a Szabad Népnél 1956-ig töltött évek azt az elhatározást érlelték meg, hogy pártlapnál nem kíván többé dolgozni. P. D.: Borzalmas hazugságokat kellett összeírnunk, például külön Tito-felelős volt, akinek mindig szállítania kellett a Moszkvával dacoló Jugoszláviát befeketítő anyagokat. Ezeket aztán más országok pártlapjai átvették egymástól, és mindegyik maga is növelte az állítólagos áldozatok számát, mire visszaérkezett a hír hozzánk, már kétszer annyian haltak meg. Az 1956-os forradalomban aztán megszűnt a Szabad Nép. Ezután Baló László oldalán az Esti Hirlapot szerkesztettem, ez „független déli lapként” hamar 300 ezres példányszámot ért el, sikeres volt – de amikor meghallottam, hogy pártújsággá alakítják ezt is, 1958-ban „átigazoltam” az MTI-hez, feleségemmel úgy gondoltuk, ott mindig marad bizonyos mozgástér. B. D.: A hírügynökséget az évek során Kairóból, Washingtonból, Bonnból és Brüsszelből tudósította. Mindenütt más helyzettel szembesült, más lehetőségek nyíltak. P. D.: Ami az első, kairói állomáshelyet illeti, Egyiptom ugyan gyönyörű ország, de Nasszer rendszerében csak arról lehetett írni, amit ő mondott, a tájékoztatás terén a diktatúra még keményebb volt, mint nálunk. B. D.: Washingtonban viszont nemcsak tanúja és krónikása volt történelmi eseményeknek, hanem kicsit szereplője is.
Óriási volt a feszültség, de közben a két vezető között legalább 30 szálon, különböző szinteken folytak a titkos tárgyalások, mentek az üzenetek, jelzések. Ekkor történt, hogy megszólított az egyik nagy amerikai hírügynökség washingtoni irodájának vezetője, aki Kennedy bizalmasa volt és jól ismert. Megkérdezte, el tudnék-e juttatni a szovjet nagykövethez egy bizonyos üzenetet. Azonnal elrohantam, továbbítottam, a nagykövet válaszát pedig átadtam az újságírónak (akiből később nagykövet lett). Így egyike lettem a 30 szál egyikének, és mint tudjuk, végül a két fél megegyezett, a harmadik világháború elmaradt. B. D.: A könyvből megtudjuk: bonni tudósító korában is előfordult, hogy kicsit felpörgette a nemzetközi diplomácia gépezetét. P. D.: Willy Brandt akkori német külügyminisztert felhívtam a NATO szocialista ellenlábasának, a Varsói Szerződésnek budapesti tanácskozása után, s megkérdeztem, mit szól ahhoz, hogy a VSZ kelet-nyugati tárgyalásokat kezdeményezett az akkori feszültség enyhítésére, a hidegháború befejezésére. Brandt, akinek irodája nyitott volt a külföldi tudósítók előtt, akkor még nem olvasta a szöveget, de hamarosan visszahívott és lediktált egy nyilatkozatot, amelyben üdvözölte a javaslatot. Ez volt az első nyugati reakció, ebből indult el az úgynevezett helsinki folyamat, amely átfogó kelet-nyugati megállapodásra vezetett. Jellemző volt viszont, hogy az akkori magyar pártvezetés – amelyet tájékoztatni kellett a miniszteri szintű állásfoglalásról - abbeli aggodalmában, hogy a szovjet nagy testvér rossz néven veszi a Budapesten közzéteendő pozitív nyugatnémet reagálást, le akarta tiltatni a Brandt-nyilatkozat közlését. Estig folyt a telexváltás, végül csak akkor tették közzé, amikor tájékoztattam őket: ha nem jelenik meg, minden nyugatnémet lap megírja majd, hogy Brandt nyilatkozatát „lenyelte” a magyar hírközlés. B. D.: A mai olvasó számára ez szinte hihetetlenül hangzik. P. D.: A mai számára igen, de az más világ volt. Egyébként persze a végén kiderült, hogy Moszkvában örültek Brandt szavainak. Hasonló félelmi reflexek következtében nem engedélyezték korábban a magyar külügyi illetékesek azt sem, hogy interjút készítsek John Kennedy elnökkel (pedig ennek lehetőségét amerikai részről ajánlották fel, ami példátlan volt!). Pályám egyik legfájdalmasabb emléke, hogy hallgatást parancsoltak rám akkor is, amikor a világtörténelem egyik legdrámaibb eseményéről tudósíthattam volna. John Kennedy amerikai elnököt 1963 novemberében Dallasban meggyilkolták, de három napon át nem adhattam erről semmit, mindent otthon írtak meg, szűkszavúan, a szovjet TASZSZ alapján. A gyilkossággal vádolt Lee Harvey Oswald előzőleg a Szovjetunióban járt, ezért tartott Moszkva attól, hogy a kommunistákra próbálják kenni a gyilkosságot. B. D.: A bonni éveket követően viszont „tévétörténelmet” írt A HÉT a „Polgár-években”. P. D.: Bonnban többször meghívtak a tévé politikai vitaműsoraiba, ezért gondolta azt Pécsi Ferenc, a magyar tévét irányító akkori alelnök, hogy alkalmas lennék egy hasonló műsor vezetésére. Én azzal a feltétellel vállaltam ezt a megbízást, hogy magam választhatom meg a munkatársaimat, és ő megígéri, hogy nem enged felülről beleszólást. Ez így is történt, és ezzel a háttérrel meg tudtam valósítani azt az elképzelésemet, hogy megmutatom a nézőknek: milyen a vasfüggönyön túli világ, hogy amiként ma mondanák, „ott is van élet”. Az emberek meglepődtek, hogy vezető nyugati államférfiakat is meg tudtunk szólaltatni, de én már tudtam, hogy a mikrofon varázsának nem lehet ellenállni, és hogy a nyugati politikusok akkor még külön eredménynek tekintették, ha egy szocialista országban szólhattak a nézőkhöz. Inkább odahaza aggódtak, a külügyminisztérium egyszer olyan levelet írt a tévének, amelyben büntetést követelt, mert meginterjúvoltam „a szovjetellenes Luns NATO-főtitkárt”. De nem mindenki gondolkodott így, a televízió akkori elnöke arra a kérdésemre, hogy most mit tegyek, azt felelte, hogy tépjem össze a levelet és dobjam a szemétkosárba. Néhány év múlva azonban a pártvezetés cikk-cakk-politikájában ismét cakk, balos nyomás következett, ez a tévében is megváltoztatta a körülményeket, és ekkor úgy döntöttem, távozok – nem is tartottak vissza. Az MTI-hez tértem vissza.  Polgár tudósított a Kennedy-gyilkosságról is B. D.: Ahonnan a NATO székhelyére, Brüsszelbe nevezték ki utolsó tudósítói posztjára. P. D.: Így történt, hogy éveken át tudósítottam közvetlen közelről a „szovjetellenes Luns”, azaz a NATO, valamint az Európai Közösség, a későbbi EU munkájáról. Különben amilyen kemény volt a világpolitikában Luns, annyira barátságos és kedélyes az újságírókkal való civil érintkezésben. A politikában saját országának politikusaival is perlekedett, mert nem osztották nézeteit a NATO-ról. Így történt, hogy egyszer odaült az újságírók asztalához és tréfásan azt mondta nekem: „Én elcserélném Hollandiát, lépjen ki a NATO-ból, Magyarország olyan rendes, lépjenek be helyette maguk.” Akkor még senki sem sejtette, hogy egy napon valóban belépünk, ha nem is Hollandia helyett, s hogy az EU-nak is tagjai leszünk. B. D.: Visszatekintve a pályára, hogyan vonná meg a mérleget? P. D.: Úgy gondolom, érdemes volt dolgozni. Voltak akadályok, de aki akart, sokat tehetett a tájékoztatásért, különösen a világpolitika terén. A külpolitikára odafigyeltek az emberek. Azoknak az izgalmas éveknek a tanulságait később is érdemes elemezni. Hálás vagyok az MTI-nek és kiadómnak, hogy lehetővé tették ezeknek az emlékeknek a közreadását, amelyek talán ma sem érdektelenek. B. D.: Manapság viszont a világpolitika teljesen háttérbe szorult a magyar médiában. P. D.: Az embereket, mint mindenütt, elsősorban saját anyagi helyzetük, ezért saját országuk érdekli, de sajnálattal kell mondanom, a magyar média is felelős azért, ha ezt úgy értelmezi, hogy a külpolitika nem fontos, hanem csak a belpolitikai csatározások és a „celebek” foglalkoztatják az embereket, és ezért csak az ilyen témákra összpontosít. Ez önmagát erősítő folyamat, végül valóban főleg csak ez köti le az embereket, pedig manapság is – sőt ma még inkább - fontos lenne, hogy minél többet tudjunk világunkról és saját reális helyünkről ebben a világban. Könyvismertető itt Könyvrészlet itt A szerzőről itt Nemere István: Az írás öröm
Nemere István szerdán bemutatta a sajtónak 501. kötetét, mely Naponta fogsz meghalni címmel jelent meg és egy bűnügyi regényfolyam első kötete. Az MTI Panoráma munkatársa ebből az alkalomból beszélgetett vele. – Ön jónéhány rekordot mondhat magáénak, bár a krimi műfajban megjelent regényeinek száma tekintetében még nem érte utol George Simenont. Új regényfolyama férjük ellen bosszút forraló budai úriasszonyokról szól. Hány kötetre tervezi a sorozatot és miért vette elő ezt a klasszikus krimitémát? – Egyelőre öt kötetet szeretnénk megjelentetni a kiadóval, vagyis a következő két évben még négyet. Nem hiszem ugyanis, hogy ez a valóban klasszikus téma egyhamar aktualitását veszti Magyarországon. A kriminek nem dolga ugyan, hogy képet fessen egy társadalomról, de az említett George Simenontól Agatha Christiig mégiscsak minden jó krimiíró bizonyos fokig ezt teszi. Talán mondanom sem kell, hogy a családon belüli erőszaknak általában, és az Áté papnőiben érintett válfajának különösen, sajnálatos reneszánsza van hazánkban. Ahol hirtelen nagy vagyonok keletkeznek, ahol olyan sok a vesztenivaló, mint egy válófélben lévő újgazdag családban, ott ennek a bűnözési típusnak természetes táptalaja van.
– A Naponta fogsz meghalni az 501. könyve. Sokan szemére vetik, hogy az Ön által diktált munkatempó gályarabság és hogy Ön iparos módjára, futószalagon állítja elő a könyveket. – Aki hozzám hasonlóan napi 10-12 órát ír, mert ez a szokásos életmódjához tartozik, annak nem lesz ilyen problémája. Azt pedig, hogy ez gályarabság lenne, határozottan elutasítom. Számomra az írás öröm, hiányérzetem van, ha egy nap nem dolgozhatok.  A minőséghez ennek semmi köze. George Simenon vagy Jókai Mór esetében fel sem merül ez a kérdés. Volt persze egy Barbara Cartwright nevű angol írónő, aki 730 lányregénnyel gazdagította a ponyvairodalmat, s akinek a nevére ma már Angliában is alig emlékszik valaki, de ez is csak azt bizonyítja, hogy az író mennyiségi és minőségi teljesítménye között nincs közvetlen összefüggés. Ha viszont úgy teszi fel a kérdést, hogy voltak-e olyan időszakok, amikor a napi megélhetésért kellett sokat dolgoznom, álneveken is, akkor a válaszom az, hogy igen, voltak ilyen idők, remélem túlvészeltem őket. – Az tény, hogy kevés olyan ismert név van Magyarországon, mint Nemere Istváné, az is tény, hogy időről időre meglepetésekkel szolgál olvasóinak. A Naponta fogsz meghalni mi újat jelent életművében? Úgy is feltehetném a kérdést, hogy tekinthetjük-e ezt a könyvét a hazai társadalmi problémák iránti növekvő érdeklődés jelének.
Könyvismertető itt Könyvrészlet itt A szerzőről itt Obama: nagy király válik belőle?
Budapesten jelent meg 2008 júliusában a Barack Obama szupersztár c. könyv, melyet Bokor Pál, az MTI volt washingtoni tudósítója írt. Ez volt az első teljesség igényével készült Obama portré egész Európában. Nem akármilyen újságírói bravúr, ha meggondoljuk, hogy 2008 nyarán a magyar politológusok többsége és a közvélemény túlnyomó része meg volt győződve róla: az képtelenség, hogy Amerika elnöke egy fekete bőrű politikus legyen. A Barack Obama szupersztár szerzőjévelTamási Izabella beszélgetett. T.I.: Két hónappal azután, hogy Barack Obama megnyerte a Demokrata Párti előválasztásokat Hillary Clinton ellen, Ön megjelentet egy életrajzi könyvet erről az amerikai politikusról. Két hete lehetett a könyv megírására, ami azért még egy volt hírügynökségi tudósítótól is csúcsteljesítmény. B.P.: Szó sincs róla, hogy két hét alatt írtam volna a Barack Obama szupersztárt. Januárban, az iowai előválasztásokat követő napon kezdtem gyűjteni az anyagot és február 6-én, a „szuperkedd” utáni napon kezdtem dolgozni a könyvön. T.I.: Viszont akkor Ön vagy túl nagy kockázatot vállalt, vagy előre tudta, hogy Obama nyeri az előválasztásokat. Lehetett ezt előre tudni? B.P.: Két dolgot tudhatott bárki, aki évtizedek óta igyekszik figyelemmel kísérni az amerikai belpolitikát. Az egyik az, hogy eleve Obama volt az esélyesebb, mert az utolsó húsz évben a fekete amerikaiak olyan gyorsan és sikeresen zárkóztak fel a fehér középosztályhoz, hogy az már nem maradhatott következmények nélkül. Voltak előjelek, tehetséges és tanult fekete sikeremberek jelentek meg előbb a kultúrában és a sportban, aztán a gazdaságban és a politikában. A másik, amit tudni lehetett, hogy a világ legerősebb tőkés állama gazdasági recessziót él át és súlyos válság felé rohan. Ha nem jönnek friss erők a politikába, akkor vége az amerikai világhatalomnak. Én pedig olyan embereknek ismertem meg az amerikaiakat, akik nem adják fel egykönnyen. Ez talán most kicsit patetikusan hangzik, de ez valójában egyfajta társadalomlélektan, melyet nagyon-nagyon hiányolok a hazai viszonyok között. T.I.: Van köze a hazai viszonyokhoz ennek a könyvnek? B.P.: Csakis a hazai viszonyokhoz van köze. Számomra a faji problémát személyében is képviselő Barack Obama figurája és sorsa kezdettől fogva emblematikusnak tűnik egy olyan országból nézve, mely pillanatnyilag azt sem tudja, hogyan fogjon hozzá saját faji és vallási, politikai megosztottsági problémáinak megoldásához. T.I.: Ehhez képest a könyv tele van anekdotába illő részletekkel az Obama család életéről és az ottani politikai praktikákról, amelyek nélkül Obama sem csinálhatott volna ekkora karriert. B.P.: A nagyapám mindig azt mondogatta, hogy a fák nem nőnek az égig. Igen, Barack Obama mindazokat a trükköket és cselfogásokat alkalmazta eddigi pályája során, melyek nélkül a legdíszesebb demokráciában sem lehet valaki sikeres. Ami engem csodálatra késztet, az az ízlés és az egyensúlyérzék, amellyel ez az amerikai viszonylatban nagyon fiatal politikus kihasználta az ellenfelek baklövéseit, miközben minden lehetséges esetben előrenyújtott kézzel rohant kompromisszumot kötni bárkivel, aki erre hajlandónak látszott. És ezt a kötéltáncot úgy csinálta végig, hogy senki nem mondta, nem is mondhatja rá, hogy ez egy elvtelen politikai manipulátor, aki csak a hatalom kedvéért gyakorolja a mutatványokat. T.I.: Miért, nem a hatalom kedvéért csinálja? B.P.: Ha nem látnám úgy, hogy minden manőverezése mögött a jól felismert nemzeti érdek képviselete van, nem írtam volna könyvet róla. Akkor sem írtam volna róla, ha nem látnék esélyt arra, hogy meg is valósítja elgondolásait. T.I.: Milyen elgondolásait? B.P.: Részben világpoblémákról van szó, részben ugyanazokról, amelyeknek a következetes képviseletére itthon is jó volna már valami Obama-féle politikust látni. Két dolgot említek a sok közül. Az egyik, hogy az üzemanyag-probléma megoldását többé nem lehet halogatni. A világpolitika már régen nem áll másból, minthogy egyes országok az olajból élnek, mások meg vagy elszegényednek az előbbiek miatt, vagy fegyverrel próbálják megrendszabályozni őket. Az iraki háború ma márcsakis erről szól. De Barack Obama szerintem akkor is „hazabeszél“, amikor, ha nem is a magyar alkotmányt idézű, de majdnem szó szerint azt mondja, hogy minden állampolgárnak joga van az egészséghez. Ezek nálunk csak szavak, melyek megvalósulása érdekében egyetlen kormány sem tudta megtenni a megfelelő lépéseket. Érdekes módon Amerikában is ez a helyzet, ezért kell nagyon odafigyelni arra, ami ott történik. És akkor még beszélhetünk az élelmiszerválságról, a környezetvédelemről, a társadalom elöregedéséről. Az amerikai elnökválasztási kampányok ezekről a dolgokról szólnak.  Idősebb George Bush-sal az Egyesült Államok elnökével a Fehér Házban T.I.: De azért – ön szerint – Obama sikerének titka nem annyira a közügyek iránti érzékenység, hanem az, hogy a tizenéves és huszonéves lányok rohannak a gyűléseire, hátha megérinthetik a bálványukat. B.P.: Ez is egy dolog a sok közül, de a sikernek sohasem egy titka van. Obama esetében a fanatizmushoz közeli hit, az óriási munkabírás, a két diploma, a politikusoknál szokatlan türelem és a képesség a munkatársak jó megválasztására… T.I.: Kiknek írta ezt a könyvet? A címben a „szupersztár“ kifejezés arra utal, hogy népszerű sztárportrét akart megrajzolni. B.P.: Az egyszerűen tény, hogy ha beírja Barack Obama nevét a Google keresőjébe, harmincmilliónál több találata lesz. Ez a könyv azonban elsősorban a magyar politikai osztálynak szól, melynek ki kell nevelnie a maga Barack Obamáját ahhoz, hogy ebben az országban is igazi sikertörténetek kezdődhessenek. Másodsorban azoknak, akik készek nyitott szemmel járni a világban, mert megértik, hogy a magyarság fennmaradásámak ez az egyetlen lehetséges módja. T.I.: November 4-én az Egyesült Államokban elnököt választanak? Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy Ön szerint Barack Obama lesz az Egyesült Államok új elnöke. B.P.: Ezt nem tudom. Jónéhány amerikai elnökválasztásról írtam a magyar sajtóban, de ilyen jóslatra nem vállalkozom. Obama ellenfele, John McCain többszörösen kitüntetett vietnami háborús veterán, nemzeti hős és a legfelkészültebb politikai profik egyike Amerikában, republikánus létére felvilágosult, megfontolt ember. A történelmileg legismertebb amerikai fekete politikust, Martin Luther Kinget lelőtték, amikor már nem tudták megállítani. Más időket élünk, de a távcsöves puska ezekben az időkben sem hiánycikk az Egyesült Államokban. Szóval nem tudom, ki lesz az amerikai elnök, de abban biztos vagyok, hogy Barack Obama hamleti figura, vagyis ha megéri, nagy király válik belőle. Könyvismertető itt Könyvrészlet itt A szerzőről itt Filmcsillagokról, másképp
Filmcsillagokról szól az új könyve. Túl lehet szárnyalni ebben a témában a bulvármédiát, mely úgy dolgozik, mint a gőzgép, és naponta szállít új pletykákat írásban, képben, hangban? |
Budapest, 2012. május 14.
Az Atlantic Press a Könyvhéten
Első alkalommal lesz jelen saját pavilonnal az Atlantic Press Kiadó az Ünnepi Könyvhét Vörösmarty-téri centrumában...
Tovább »
Debrecen, 2012. április 21.
Az Olja Debrecenben
Részletes kritikai ismertetést közölt Robert Yugovich Olja című könyvéről a legnagyobb debreceni internetes portál, a Dehir...
Tovább »
Budapest, 2012. április 19.
Nyomul az e-könyv
Az Atlantic Press és az Aba Könyvkiadó könyvei hamarosan IPhone és IPad tulajdonosak számára is letölthetőkké válnak...
Tovább »
Budapest, 2012. április 14.
És most jöhet a közönségdíj!
Kedves Ismerőseink, Barátaink, Játékosaink! Amint ígértük, lehet szavazni húsvéti játékunk közönségdíjára...
Tovább »
Budapest, 2012. április 13.
Útjára indult a Publishing Hungary program
Elindult a Publishing Hungary program, vagyis a magyar irodalom nemzetközi népszerűsítését és idegen nyelveken való megjelenését...
Tovább »
Budapest, 2012. április 12.
Feszültség a József Attila-díj körül
A 2012. március 14-én átadott József Attila-díj körüli felháborodás nem csillapodik. Szőcs Géza kulturális államtitkár műbalhénak...
Tovább »
Budapest, 2012. április 10.
A költészet napja
József Attila születésének (1905) napján, április 11-én idén is sokféle program köszönti a költészet napját...
Tovább »
Budapest, 2012. április 10.
Szép volt, Tünde!
A húsvéti prózaíró játékunkat M. Szlávik Tünde nyerte, a versírást Pete László Miklós...
Tovább »
Budapest, 2012. április 6.
Aranykönyv: öt könyv az első ötvenben!
Messze várakozáson felül szerepeltek az Atlantic Press és az Aba Könyvkiadó kiadványai az idén harmadszor megrendezett Aranykönyv...
Tovább »
Budapest, 2012. április 4.
Magyar Hollywood a Pax tévén
Kerényi László Adolph Zukorról és a többi Hollywood alapító magyarról szóló dokumentumfilmjét tűzte műsorára a Pax tévé...
Tovább »
Berlin, 2012. április 3.
Valóban ennivaló!
Olyan, mint egy áprilisi tréfa, de annak igazán szellemes: a Korefe nevű német designcég ehető szakácskönyvet dobott a piacra...
Tovább »
Budapest, 2012. április 2.
Könyvolvasó csődület a Deák téren
Könyvolvasó flash mob – magyarul villámcsődület – volt március 28-án délután négy órakor a budapesti Deák téren...
Tovább »
Budapest, 2012. április 2.
Zsugorodik a könyvpiac?
Az Atlantic Press Kiadó és a vele egy cégben működő Aba Könyvkiadó forgalma, ha csak szerény mértékben is...
Tovább »
London, 2012. március 25.
Kate Middleton meghódítja a filmvásznat?
Vilmos herceg hitvesének nálunk is sok rajongója van. Bizonyítja ezt Robin Polakowsky Vilmos és Kate...
Tovább »
Budapest, 2012. március 22.
Csabai Márk a Noé-s Cicás Napon
Bolondok napján, vagyis április elsején második alkalommal kerül megrendezésre a Noé Állatotthon Alapítvány Macskamentő...
Tovább »
Budapest, 2012. február 26.
Paul Lukas megfiatalodása
Csiffáry Gabriella levéltáros-történész, több világhíres magyarokról szóló könyv szerzője, a a napokban megtalálta...
Tovább »
Budapest, 2012. február 20.
NKA támogatást kapott az Ecetudvar
Kálmán Mari második kisregénye, az Ecetudvar NKA támogatásban részesült a tavalyi év végén...
Tovább »
Budapest, 2012. február 17.
Lélekpillangó Életműdíj
Március elejéig lehet még szavazni az interneten a Lélekpillangó Életműdíj első jelöltjeire...
Tovább »
Budapest, 2012. február 12.
Márai-program, mi lesz veled?
A Márai-program 2012-ben a már megkezdett koncepció alapján befejeződik, de a jelek szerint...
Tovább »
Budapest, 2012. február 9.
200 éve született Charles Dickens
Számtalan megemlékezést, kiállítást, rendezvényt tartanak világszerte Dickens szültésének...
Tovább »
London, 2012. február 7.
Hatvan éve a trónon
Ez az év is a brit királyi család ünneplése jegyében zajlik majd Nagy-Britanniában...
Tovább »
Budapest, 2012. február 10.
Sikerkönyv lesz az Olja?
Robert Yugovich megállíthatatlan. A fegyencíró harmadik könyve, az Olja, a Libri honlapján...
Tovább »
Budapest, 2012. február 4.
Janus Pannonius-díj már az idén?
Nemzetközi költészeti díj alapítására tesz javaslatot a Magyar Pen Club, mely Janus Pannonius nevét viselné...
Tovább »
Budapest, 2012. január 19.
Robert Yugovich a Fókuszban!
Közel tíz perces interjút adott Magyarország legnépszerűbb tévés magazinjának, a Fókusznak szerdán Robert Yugovich...
Tovább »
London, 2012. január 16.
Trónörököséknél jön a baba?
Kitünően sikerült a karácsonyi vásár Robin Polakowsky Vilmos és Kate c. könyve számára, mely tavaly, a brit hercegi pár...
Tovább »
Székelyudvarhely, 2012. január 4.
Erdélyi kislány nyerte a Barico netbook-ját
Sebestyén Henrietta székelyudvarhelyi iskoláslány nyerte a Csabai Márk Egy csibész naplója című krimijének...
Tovább »
Budapest, 2012. január 2.
Új E-könyvek
Az E-könyvek piaca csigalassúsággal bővül, legalábbis a legális piac. Mindemellett a karácsonyi vásárban...
Tovább »
Budapest, 2011. december 21.
Rob a börtönből jótékonykodik
Minden könyveiből származó jövedelmet jótékony célokra utaltat át az Olja szerzője, aki jelenleg is egy hazai büntetés-végrehajtási...
Tovább »
Budapest, 2011. december 20.
A Kiskegyed Csabai Márkról
Csabai Márkról, az Egy csibész naplója szerzőjéről közölt kétoldalas képes riportot a Kiskegyed december közepén, melyben egy szellemidézés...
Tovább »
Budapest, 2011. december 6.
Az Ezüst Malibu újra elindult
Óriási érdeklődés mellett nyílt meg december 5-én a Magyar Újságírók Szövetségének székházában Bokor Pál Ezüst Malibu című fotókiállítása...
Tovább »
Budapest, 2011. november 28.
Csabai Márk: Rejtő csak tudja
Spiritiszta szeanszon vett részt a napokban Csabai Márk, az Aba Könyvkiadó Egy csibész naplója című...
Tovább »
Budapest, 2011. november 23.
Az író, aki nincs
Robert Yugovich két könyve jelent meg a napokban az Atlantic Press Kiadó gondozásában...
Tovább »
Budapest, 2011. november 20.
Első Atlantisz
Lilian H. AgiVegát, a kiadónk gondozásában megjelent Második Atlantisz és folytatása, a karácsonyi könyvvásárra...
Tovább »
Budapest, 2011. november 19.
A Malibu képek a MÚOSZ-ban
December 5-én nyílik Bokor Pál Ezüst Malibu kiállítása a Magyar Újságírók Országos Szövetségének székházában...
Tovább »
Budapest, 2011. november 18.
A világ összes könyve
A Kaliforniában élő Brewster Kahle-nak már egyetemista kora óta az az álma, hogy megalkossa az ókori alexandriai...
Tovább »
Budapest, 2011. november 12.
Simonyi András az Obama könyvről
„Obama másodszor“ címmel Simonyi András volt washingtoni nagykövet tollából közölt elismerő kritikát a Népszabadság...
Tovább »
Budapest, 2011. október 18.
Új könyvek az Aba kiadónál!
Bokor Pál Ezüst Malibu című útirajza a nyolcvanas években látott napvilágot először...
Tovább »
Budapest, 2011. október 5.
Narkománia! – Jobb későn, mint soha!
Október utolsó napjaiban napvilágot lát Robert Yugovichnak, a hollandiai szerb-magyar drogmaffia...
Tovább »
Budapest, 2011. szeptember 5.
Amerika fénykora az Ezüst Malibu képein
Jó néhány olvasói levéből és a sajtó visszajelzéseiből tudjuk, hogy az alig 19 éves tehetség,...
Tovább »
New York, 2011.augusztus 28.
Booktrack - vonít a sátán kutyája
Mi az a Booktrack? Egyike a könyvszakma világviszonylatban egyre elkeseredettebb kísérleteinek...
Tovább »
London, 2011.augusztus 27.
Kate-tel győzött London
London, és nem New York a divat fővárosa 2011-ben. Egy amerikai felmérés szerint a változás leginkább a Kate Middleton...
Tovább »
Budapest, 2011.augusztus 25.
Hódít a POD
Az elektronikus kiadványok gyors, egyes ágazatokban totális térhódítása logikusan azt eredményezné...
Tovább »
Budapest, 2011.augusztus 24.
Robert Yugovich új könyve
Előreláthatóan novemberben lát napvilágot a hollandiai szerb-magyar drogmaffia volt biztonsági főnökének Robert Yugovichnak...
Tovább »
London, 2011. augusztus 3.
Kate Middleton valóságos főnyeremény?
Az Atlantic Press gondozásában tavasszal megjelent Robin Polakowsky-könyv, a Vilmos és Kate olvasói...
Tovább »
Budapest, 2011. július 28.
Dora Craiban: A Szabadesés következik
Jó néhány olvasói levéből és a sajtó visszajelzéseiből tudjuk, hogy az alig 19 éves tehetség,...
Tovább »
Budapest, 2011. július 17.
A jövő most van!
Egy nemrégiben végzett felmérés kimutatta, hogy az elmúlt évben megsokszorozódott az amerikai családok tulajdonában lévő...
Tovább »
Budapest, 2011. július 5.
Olvasni jó! – Flashmob az olvasásért
„Olvasni jó!” Ezt az örök igazságot adta hírül a világnak az az 581 ember, aki azért gyűlt össze egy villámcsődület...
Tovább »
Budapest, 2011. június 27.
Krimiszerző született
Az Alexandra Könyvesház negyedik emeletén, az Alexandra pódiumon mutatta be az Aba könyvkiadó igazgatója...
Tovább »
Budapest, 2011. június 21.
Csibészes könyv nyereményjátékkal
Az Alexandra Pódiumon mutatja be Csabai Márk Egy csibész naplója c. regényét és magát a fiatal szerzőt az Atlantic Press és az Aba Könyvkiadó főszerkesztője...
Tovább »
Budapest, 2011. június 12.
Az Atlantic Press a Könyvhéten
Az újbudai önkormányzat jóvoltából a mindössze három éve indult Atlantic Press Kiadó az idei könyvhéten először saját pavilonnal volt jelen a könyvhéten...
Tovább »
Budapest, 2011. június 8.
Újabb két fiatal szerzőt mutat be az Aba Könyvkiadó
Június végén – természetesen nem véletlenül a nyári nyaralószezon elején – két új szórakoztató regény lát napvilágot az Aba Könyvkiadónál...
Tovább »
Budapest, 2011. június 4.
Nők előnyben?
Az olasz Istat statisztikai hivatal felmérést készített az emberek olvasási szokásairól. Arra a nem különösebben meglepő eredményre jutott...
Tovább »
Budapest, 2011. május 31.
A toplista élén a Vilmos és Kate
Robin Polakowsky Vilmos és Kate című párhuzamos életrajza, mely a brit hercegi pár tízéves románcának hiteles történetét...
Tovább »
Budapest, 2011. május 10.
Megállapodás magyar könyvek világforgalmazásáról
Megállapodás született az International Titles irodalmi ügynökség és az Atlantic Press Kiadó között a kiadó által megjelentetett...
Tovább »
Budapest, 2011. április 30.
Londonban jártunk
Egy hetet töltöttek áprilisban a Londoni könyvvásáron az Atlantic Press vezető szerkesztői, hogy a világ egyik legnagyobb könyves találkozóján...
Tovább »
Budapest, 2011. márc. 16.
Vilmos és Kate Magyarországra jön?
Lehetséges, hogy az új brit hercegi pár, Vilmos Herceg és Kate Middleton, a leendő Katalin hercegnő a nem távoli jövőben látogatást tesz...
Tovább »
Budapest, 2011. márc. 5.
Többet olvasunk!
Javuló tendenciát mutat a nem olvasók aránya. Ez abból a felmérésből derült ki, amelyet Országos Széchényi Könyvtár végeztetett...
Tovább »
Budapest, 2011. február l0.
Világszerte várják a királyi esküvőt
Hatalmas a sajtóvisszhangja a bejelentésnek: a brit trónörökös, William herceg április 29-én egybekel kedvesével, Kate Middletonnal...
Tovább »
London, 2011 január 5.
Londoni könyvvásár – Jönnek az oroszok
Idén április 11-13-án rendezik a Londoni Könyvvásárt, mely a frankforti mögött a világ második legfontosabb...
Tovább »
Budapest, 2010 december 16.
Fiatal fantasy felső fokom
Aba könyvpremier volt december 15-én Budapesten, a Bartók Béla úti Alexandra könyvesboltban Nemere István...
Tovább »
Budapest, 2010 november 26.
Újra Obama a sztár
Obama – Az út Honolulutól a Fehér Házig, és mindig tovább – ezzel a címmel jelentette meg Barack Obamáról...
Tovább »
Budapest, 2010 november 9.
Talyigás Irma premier
November 2-án, a budapesti Alexandra Irodalmi Kávéházban tartották Kálmán Mari Talyigás Irma és az Ürdög című...
Tovább »
Budapest, 2010 november 5.
Egy ragyogó portré az amerikai elnökről
„Ragyogó és precíz” – ezekkel a jelzőkkel illette Bokor Pál új Obama-könyvét a magyar amerikanisztika...
Tovább »
Budapest, 2010. november 1.
Sárkányok és vérfarkasok a téli könyvvásáron!
Két új, izgalmas, elsősorban fiataloknak szóló könyvet jelentet meg a közeljövőben az Aba Könyvkiadó...
Tovább »
Budapest, 2010. október 7.
Vargas Llosa Nobel-díjas
A legfontosabb dolog, ami történt velem életemben, az volt, hogy megtanultam olvasni – vallotta a 10. Budapesti Nemzetközi...
Tovább »
Budapest, 2010. szeptember 25.
Mit tud még az e-könyv?
A New York Times híre szerint Neal Stephenson fantasyszerző saját digitális platformot hozott létre a The Mongoliad című új regényének...
Tovább »
Budapest, 2010. szept. 10.
Indul az Aba Könyvkiadó
Aba Könyvkiadó néven új kiadványsorozatot indít az Atlantic Press Kiadót is működtető gazdasági vállalkozás...
Tovább »
Budapest, 2010. szept. 1.
Új ruhát ölt az irodalom (E-könyv)
Az Atlantic Press Kiadó, a legfiatalabb magyar könyvműhelyek egyike bejelentette: néhány héten belül eddigi kiadványaikat ePub formátumban is megjelentetik ...
Tovább »
Budapest, 2010. augusztus 10.
Kálmán Mari és a Talyigás Irma
Egy Szolnokon élő írónő, Kálmán Mari első könyvét a Nemzeti Kulturális Alap Szépirodalmi kollégiumának támogatásával adja ki októberben az Atlantic Press Kiadó...
Tovább »
Budapest, 2010. július 18.
Több mint százmillió könyv
Hány könyv is van a világon? Eddig megsaccolni sem tudtuk, most viszont meg is számolták. A Google részvénytársaság azt állítja...
Tovább »
Budapest, 2010. június 16.
Obama-könyv E-book formátumban is
Eddig és jövőbeni könyveinek E-book formátumban való megjelentetését tervezi az Atlantic Press Kiadó, abban a reményben...
Tovább »
Los Angeles, 2010. május 14.
Megmenekült a Hollywood felirat!
Nincs már veszélyben az amerikai mozi jelképévé vált Hollywood felirat. Egy konzorcium le akarta bontani az óriásbetűket...
Tovább »
Budapest, 2010. április 15.
Egy könyvben a nagyvilág
Április 14-én volt Polgár Dénes születésének kilencvennyolcadik évfordulója. A népszerű szerkesztő, újságíró és televíziós személyiség utolsó...
Tovább »
Budapest, 2010. február 14.
Új honlap a Sztár-sorozatról
A www.sikertitkaasztar.5mp.eu oldalon a Hollywood –trilógiáról külön honlapot készített egy rajongó. Az oldalon A siker neve Oscar...
Tovább »
Budapest, 2010. január 25.
Jogerős ítélet a plágiumvádról
A Fővárosi Ítélőtábla műsodfokon helyreigazításra és félmilliós kártérítés kifizetésére kötelezte az Index portált, mely 2007 decemberében...
Tovább »
Budapest, 2009. november 10.
Filmcsillagokról másképp
A sztárrendszert és annak állócsillagait mutatja be Hollywood monográfiájának novemberben megjelent utolsó kötetében Bokor Pál...
Tovább »
Budapest, 2009. augusztus 17.
Toplistán a Twilight saga története
Toplistás, és máris az Atlantic Press Kiadó eddigi legsikeresebb kiadványának minősül...
Tovább »
Budapest, 2009. július 18.
Pert nyert az Oscar-könyv szerzője
Első fokon 500 ezer forint pénzbüntetésre...
Tovább »
Budapest, 2009. június 29.
Sikerkönyv lehet az Alkonyat-regény regénye
Augusztus 15-én jelenik meg, de terjesztési szempontból ...
Tovább »
Budapest, 2009. május 25.
Steph – az ember a Twilight sikertörténet mögött
Augusztus 15-én jelenik meg a hazai könyvesboltokban az Atlantic gondozásában...
Tovább »
Szeged, 2009. május 5.
Délmagyarországon már első
Iván Kati szerelem@szerelem.hu – Chatcsaták című netregénye...
Tovább »
Budapest, 2009.
április 15.
Iván Kati könyvpremier
Az Alexandra Pódiumon a feledhetetlen és mint mindig...
Tovább »
Budapest, 2009.
április 15.
Polgár Dénes elment és maradt
Április 14-én lett volna 97 éves Polgár Dénes, az MTI volt washingtoni...
Tovább »
Budapest, 2009.
április 10.
Restaurálják Fox házát
Az Atlantic Press értesülése szerint a tolcsvai önkormányzat...
Tovább »
Budapest, 2009.
április 5.
Rumba Viktor visszatér
Nemere István nem hagyja abba a harmadik kötet után...
Tovább »
Budapest, 2009.
március 17.
Az oroszok hosszú kávét isznak
Szokatlan dedikálásra került sor Nyíregyházán a Blues Café-ban.
Tovább »