Az 1000 gramm alatt vagy 28. hétnél korábban érkező kisbabákat abortumnak tekintették, meg sem próbáltak életet lehelni belé… Magyarországon, a HETVENES években, központi utasításra…

A fenti két mondat közösségi oldalakon is önálló életre kelt, mintha manapság történt volna. Pedig nem. Az orvos tudomány fejlődésével inkább már azon megy a verseny, melyik ország/kórház orvosai tudják a legkisebb/legfiatalabb babákat megmenteni. Ki tud hatalmasabb bravúrt létrehozni. Már rég a múlté, hogy az orvosok utasításra, vagy ránézésre eldöntenék egy gyermek sorsát.

Nem szörnyülködésre ajánlom Pergel Zsolt Halálgyár c. regényét! Annál inkább gondolkodásra bíztatok mindenkit! Piti kis sérelmeink félre tételével nézzük meg az érem másik oldalát! Kis fantázia kell csak hozzá és a könyv témája napjainkba szinte áttehető: csak ma nem a központi utasítás, hanem a központi költségvetés teszi tönkre az orvosok életét.

Politikai krimi, tudomány, egy kis romantika, ármány és szerelem… a lényeg: a szürke hétköznapok és a maga az élet a kulisszák mögött. Míg a 70-es években az esetleg a hatalomtól való félelem törölte le az együtt érző mosolyt az orvos arcáról (amint olvasható Pergel Zsolt könyvében is), úgy ma az ingyen ledolgozott ügyeleti órák. Nem köztudott, azonban akár négy hónapból egyet is dolgozhat ingyen kötelező ügyeletben ma egy orvos… A hiányzó orvosi eszközök, gyógyszerek, kötszerek és varráshoz szükséges cérna teszi gondterhelté az orvost. Az orvost, aki mindeközben mindenki máshoz hasonlóan ugyanúgy fejben számolja a csekkeket, aggódik, hogy odaér-e az oviba, vagy jól diagnosztizálták-e az anyukája betegségét.

Nem embert kímélő szakma az orvosé. Korszakonként más-más okokból, de Magyarországon nem megbecsült tagjai a társadalomnak az orvos. Mégis minden piti ügyünkkel is hozzájuk rohanunk, mint a félistenekhez, azonnali megoldást várunk. Aztán, ha nem bont pezsgőt, mert végre megint méltóztattunk elmenni hozzá, már ő a pénzéhes, az „ilyen ne menjen orvosnak” és egyebek!

Ezt a könyvet kötelezővé tenném minden érző ember számára. Olvassa el, gondolja át: az orvos is ember. Ha köszönés helyett nem rájuk borítjuk az asztalt és nem úgy viselkedünk, mintha mi lennénk az egyetlen páciens a Földön, akkor ők is úgy viselkednek velünk, ahogy szeretnénk. Ha normálisan kommunikálunk velük, még a könyvben felvázolt valóban terhelő nyomást is félre teszik a kedvünkért.

Forrás: Anyahajo.hu

FacebookTwitterGoogle Bookmarks