A halogatás oka a szerző szerint az volt, hogy a világ olajkészlete apad, s a kétezres évek elején minden szakértő az olajkorszak gyors végét jósolta. Egy pillanatra kétségessé vált, hogy a kőolaj és a földgáz, melyért ma is diplomáciai versengés folyik az egész világon, s melyért újabb és újabb háborúkat vívnak, megőrzi-e kitüntetett, bár néha dicstelen szerepét a mai nemzedékek életének alakulásában. Az Egyesült Államok azonban időközben bejelentette, hogy az olajpala termelés felfejlesztésével 2025-re újból át akarja venni a világelsőséget a kőolaj termelésében. Az amerikai ExxonMobil pedig megint elfoglalta az első helyet a világ legtőkeerősebb magánvállalkozásainak listáján. A kőolaj világhatalmi pozíciói tehát újból szilárdulnak, s mint Oroszország, Azerbajdzsán vagy Norvégia példája mutatja, egy nemzetállam sikere napjainkban is azon múlik, van-e olaja. Ettől függetlenül a könyv több fejezete a megújuló energiákkal foglalkozik majd - ígéri a szerző.

 

FacebookTwitterGoogle Bookmarks